Többször írtunk már erről a 2. kerületi 56 m2-es lakásról, amit a tulajdonosai 2017-ben, felújítottként vásároltak, azért, hogy ne kelljen a kellemetlen munkálatokkal bajlódni, mert ahogy most, akkor sem volt könnyű mestereket találni, de ha mégis sikerül – saját tapasztalatból mondhatjuk -, minden fázisnál jelen kell lenni ahhoz, hogy az teljesen, de inkább aránylag olyan legyen, mint amilyennek megálmodja az ember. 

A lakás valóban fel lett újítva 2017 előtt, de üresen és közelről megnézve nyilván sorban jöttek elő a hibák, pl. a falakon meglátszott, hogy nem két napja lett lefestve, ami nem is volt gond, hiszen a tisztasági festés amúgy is be volt tervezve, de a furán kialakított, konyha és nappali közti fal szabályosan bántotta a szemet, egyértelműen bontani kellett és mint tudjuk, bármilyen kicsi a bontás oda kőműves kell, meg egy törmelék lehordó ember, meg törmeléket elszállító ember, meg törmelék után takarító ember…

Az meg már a hirdetés alapján is világos volt, hogy a konyha a leggyengébb láncszem, messziről viszont úgy tűnt egy erős kozmetikázás, mint: szekrényajtók cseréje, csempe lefestése segít rajta ( ebben a korábbi bejegyzésben találod a részleteket).

Szóval új ajtók felszerelése tűnt a leggyorsabb és -tisztább megoldásnak, de mint kiderült, nincs olyan asztalos, aki bevállalja azok legyártását, vagy ha van is nem volt idő keresgélni. Ikeával is ment a próbálkozás, felmérés után kiderült, hogy a konyha végében látható két kéménylyuknak tűnő kiszögellésre/oszlopokra nincs megoldásuk. Óriási szerencsére tavaly egy szerencsétlenség miatt – de hát úgy tűnik igaz a mondás, hogy minden rosszban van valami jó – sikerült megtalálni a főváros legjobb villanyszerelőjét, aki ráadásul szuper jófej is, bevállalta a mesterek keresését és a munkák irányítását. Szóval a konyhaszekrény is ment a kukába, így kettő perc alatt azzá a rettegett építési területté vált az a szuper felújított kéró, amire egyáltalán nem vágyott senki.

Még mindig a főzőbázisnál maradva, egy olyan asztalos sikerült találni, aki 2 hónapon belül vállalta legyártani, de csak kompletten a konyhaszekrényt. Hozott pár mintát, amiből lehetett választani, úgyhogy eszerint – azaz franc se tudja, hogy fog kinézni élőben – terveződött újra a konyha, de ha már így alakult, kikerülhetett a szabadonálló hűtő és jött helyette pult alá építhető, mellé mosogatógép és a jobb oldalon így felszabadult teret -igaz csak 40 cm mély szekrényekkel- de sikerült beépíteni, így hatalmas lett a pult….és ha már a konyhát kibontjuk, a csempe is le lehet verve: a pulttal azonos anyagú falipanel lett beépítve. Így a konyha nagyon pontra lett téve, minden kézre áll, nincs akadozó fiók és szedett-vedett pult, továbbá nem kell kerülgetni egy óriás hűtőt a konyha közepén.

Közben, hogy tompítva legyen a panel-fíling, jöhettek a bevállalós megoldások. A nappaliban az egyik fal szürke lett, a nyílászárók feketék, a radiátorokkal és a csövekkel együtt.

A háló egyik fala pedig sötétkék lett, de annyira világos a szoba, hogy az sem nyomta volna össze, ha az egész lekenődik kékre, de arra már nem kaptunk engedélyt.

Az erkély fala fehérre frissült, az alja a leggyorsabban megoldható, Ikea faburkolattal lett fedve. Mivel dúlt a tavasz és még nem volt tiszta mi lesz a konyha sorsa, az erkélyre szánt bútor mellé a növényeket is vásárolhattunk.

amik csak ritkán kaptak vizet, így csak az igazán kitartóak maradtak életben az első bérlő érkezéséig.

De persze tavasszal, ha épp elkapunk egy lakóváltást, akár ilyen is lehet:

A fürdő, wc maradt eredeti állapotában, csak pár dolog lett lecserélve, hogy új legyen: mosdópult, tükör, fogantyú, mosógép és pár apróság.

Mivel a nappali egyik fala teljesen be van építve szekrénnyel, két ember ruhatárát és egyéb használati tárgyait is simán benyeli, így a nappali csak pár könnyű bútort kívánt.

Egyelőre ki lesz adva, ennek ellenére az volt a feladat, hogy úgy legyen berendezve, hogy maguk a tulajdonosok is szívesen beköltözzenek, de a leendő bérlőnek is legyen mozgástere. Azaz: ha nem tetszik valami, azt könnyen lecserélhesse, illetve becsempészhesse a saját stílusát. Szóval nem minden úgy alakult, ahogy szerettük volna, ezért is volt jó érzés, hogy ennek ellenére is vállalható volt egy magazin számára a lakás.

A hosszútávra kiadott ingatlannak csak pár lakója volt, mert mindegyikük nagyon szeretett benne lakni és vigyáztak is rá. Most viszont eljött az ideje a frissítésnek, ami megint csak olyan “kisebb” munkákból állt, amire nehéz mestert találni…de ha mi utáljuk már azt a szürke falat, akkor az a szürke fal el fog tűnni a sokat szajkózott “én soha többet nem festek” szlogenünk ellenére is. 😀

Nagy szerencsénkre tapétázni nem kellett megtanulnunk – pedig rezgett a léc – egy kedves ismerős, kedves, tettre kész mestere levette a vállunkról ezt a nehéz terhet, így a háló is kapott egy vagányabb külsőt. Most sem alakult minden úgy, ahogy elterveztük, a szőnyeggel és függönnyel pl. futottunk jó néhány kört mire végül az lett, ami. A polcrendszernél egy másikra tettük le a voksunkat, a fotel kiválasztásakor nem a piros szőnyeg volt képben, de így is sokkal berendezettebb, otthonosabb lett az egész és persze újra győztek a színek.

fotók: M&A dekor

• albérlet
• dekor
• dekoráció
• design
• dizájn
• felújítás
• kiadó lakás
• lakásfrissítés
• színes