Nem volt betervezve, hogy a nemrég felfrissített konyha-étkező megváltozzon, pláne a bohém skandináv (ha van ilyen) stílusa, hiszen nemrég száradt meg a frissen felkent hófehér festés és az utolsó, ferdén felszögelt kép még meg sem lett igazítva, csupán a 15 éve összerakott konyhát szeretnénk új gépekkel modernizálni. Szeretnénk.

A konyhapultba épített mosógép jobb helyen lesz az alvógaléria alatti szekrényben, a helyére mosogatógép lenne praktikusabb, plusz a kihasználatlan 220 literes hűtő egy sokkal kisebb, pult alá építhetőre cserélődött. Azaz csak cserélődött volna, ugyanis jött az asztalosmester és kiderült, az korántsem úgy van, hogyaszongya: a régi kiszed, az új betesz, rájön egy ajtó, a szekrény kicsit arrébtol, felkerül a lábazat, felsőszekrény felfúr, aszt kezitcsókolom. A hosszas és értetlenkedésben gazdag megbeszélés végül abba fulladt, hogy a 4 méternyi konyhaszekrény “kuka”….hogy miért, azt majd egy külön posztban elmeséljük, most maradjuk a festésnél.

Szóval, nem kicsit bosszantó ha egy könnyűnek tűnő csere dugába dől, az meg végképp, ha a párhuzamosan folyó még kisebb feladatokhoz – zuhanyfej falra fúrása, mosógép és csaptelep átszerelés, stb. – szakit találni se egyszerű. Minden csak áll szétszerelve, vagy félkészen a jobb sorsát várva.

Mit tehet az ember lánya tehetetlenségében? Fejét fogva hátradől és feladja, vaaagy: belevág egy olyanba, ami még nagyobb felfordulást okoz, de legalább (jó esetben) nem kell hozzá mester és azonnal látványos a változás. Egy ideje már érlelődött a gondolat, hogy ennek a lakásnak a falai is színesek lesznek. Nos, ennek akkor pont most jött el az ideje, legalább ez biztosan el fog készülni alapon. Gyors kör a festékboltba színmintáért, aztán egy nyugodt pillanatban ki is választódott 57 durván jó színből a nyertes árnyalat.

Hogy miért a búzafűzöldre esett a választás az örök rejtély marad, pont ott, pont akkor arra volt a legjobb ránézni. Másnap be is lett szerezve minden, ami a hadművelethez szükségeltetik, azaz: a falfesték maga; a falak minőségére tekintettel mélyalapozó; kisebb ecset a sarkok festéséhez; henger egyenetlen falhoz; hengerszár; a henger méretének megfelelő tálca; takarófólia; maszkolószalag. Ja, kesztyű és játszóruha sem árt, mert attól, hogy egy festék tudja a csöpögésmentességet, attól te még nem vagy profi festő. 😀 A Poli-Farbe Platinum egyrétegű beltéri falfestékére esett a választás, mert egy rétegben felkenhető, szuper gyorsan szárad és formaldehidmentes, tehát egy nap alatt felkenhető és biztonsággal használható gyerek mellett is.

Ugyanitt régebben történt egy balul sikeredett sk falfestés. Hoztunk egy vödör diszperzitet, kipattintottuk a tetejét és kentük. Szuper érzés volt, amikor másnap úgy jött le szép nagy darabokban, mint egy megfáradt tapéta. Ebből okulva minden óvintézkedésre sor került. Be lett szerezve a festés előttre ajánlott mélyalapozó, aminek most még a használati utasítása is el lett olvasva, így az előkészület a festéssel ellentétben nagyon pöpecre sikeredett. 😀

Az már az agyalás fázisában biztos volt, ha sor kerül a színezésre, akkor az fekete csíkkal végződő félfalas lesz, ami a lehető legjobb ötlet olyanoktól, akik nem szeretnek és evégett nem is szoktak mérni. Pedig itt kell. Persze azért lusta asszony most se vitte túlzásba. El lett döntve milyen magasságig tetszene a színes fal látványa, azon a ponton fel lett ragasztva a maszkoló szalag, amit aztán nagyon csálén nem lehet húzni, mert gyűrődik, szóval marad a pár milliméter +- egyenes, így csak itt-ott lett kihúzva a mérőszalag…de mindenki másnak mindenképpen a precíz mérést ajánljuk!

Régi ház, régi falainak kitudjamárhányréteg festékére kell a mélyalapozó. Mivel színtelen, érdemes egy keveset belekeverni a festékből, egyrészt így látod hova kented fel, ha valami oknál fogva nem tudod azonnal lekezelni a teljes felületet, másrészt kapsz egy halvány előzetest a végleges színből, de úgy is mondhatnánk a fehérhez szokott szemedet felkészíti a hamarosan érkező színsokkra. 😀

Visszatérve a használati utasításra, amit persze lehet figyelmen kívül hagyni, de akkor előfordulhat, hogy egy régi rossz emlékre, vagy a barátnőddel folytatott eszmecserére hagyatkozol, amiből csak a “biztos azért jött le, mert nem hígítottad” morzsára emlékszel és ahhoz a festékhez is öntesz vizet, amihez nem kéne. aztán a hajtövedig csúszott szemöldökkel nézel. ha furán foltos lesz. 😀

Tapasztalatból mondhatjuk, a Poli-Farbe Platinum egyrétegű beltéri falfestéket nem kell higítani és spórolni sem szabad a festékkel, legyen bőven a hengeren. Az étkező falát másnap muszáj volt átkenni, de a konyhapult feletti falhoz érve már tudtuk mi a dörgés, így az egy réteg is szépen fedett. 2 órát sem száradt és ment a rendezkedés.

Már önmagában a zöld fal is tetszett, de mindenképpen a fekete csík tette fel az i-re a pontot. Szigetelőszalag segített bemérni, milyen vastag legyen, a festett csík végül 3 cm-es lett.

Közben megérkeztek a csodás lámpabúrák, amik még a festés elhatározása előtt lettek egyedi méretben megrendelve és legyártva, de színben csodásan passzolnak az új falhoz és természetesen a falon lógó képek is újra lettek tervezve, illetve rendezve, így estére teljes 70-es évek resti hangulat lett…na jó, többen jelezték a facebookon, hogy kis hazánkban ilyen resti tuti sose volt, akkor mondjuk egy Berlini resti a 70-es évekből, vagy öreganyám ugyanígy, de olajfestékkel kent konyhája, de a festékboltos szerint a laktanyájuk fürdője is pont ilyen volt, csak fekete csík nélkül és szintén olajfestékkel. De nem is lényeges, kinek mi jut eszébe róla; hogy más hangulata lett a lakásnak és hogy imádjuk ezt a teljesen új fazont, az vitathatatlan.

Mindjárt más fénybe helyeződött minden, elkezdtünk örülni annak, ami már elkészült. Asztalos mesterünk ugyanis a hálógaléria lépcsőjének fa borítását és az alatta kialakított szekrény ajtaját pont úgy készítette el, ahogy szerettük volna, a konyha helyett inkább azt nézegettük reggeli közben. 😀

Ráadásként megérkeztek a retró narancs székek, amikről azt gondoltuk, a zöld fallal nagyon jól fognak mutatni és így is lett.

Kicsit ment az aggódás, hogy ettől a mély színtől sötétebb lesz a szikrázó fehér tér, de annyira nem lett az, hogy a galéria falát is szívesen beszíneznénk.

Persze ezzel koránt sincs vége a sztorinak, merthogy a konyhaszekrény nemhogy modernizálva nem lett, épp totál használhatatlan. Plusz a szekrényt elhúzva kiderült, az új gépeknek nincs elég konnektor, szóval nem csak a szekrényeket kell lecserélni, hanem még vésés is lesz…megint.

Úgyhogy az új színben és dizájnban tündöklő konyha-étkezőt csak 2 napig élvezhettük, most a villanyszerelő vette kezelésbe, de minden rosszban van valami jó. Nemsokára lesz egy (remélhetőleg) teljesen pöpec fekete konyha és legalább mögötte is le lesz festve a fal.

Addig meditálunk egyet és gyűjtjük az erőt meg minden mást a következő lépéshez, úgyhogy mindenféleképpen folyt.köv. 🙂

A bejegyzést a Poli-Farbe Kft. támogatta.

• csináld magad
• design
• festés
• Poli-Farbe