A kanapé új ruhája

Folytatva a kanapé kalandjainkat (mert lesz még bőven), több hónap távlatából elmondható, hogy a SÖDERHAMN teljesítette a hozzá fűzött reményeket. Kényelmes és praktikus, hatalmas hencsergő, mégsem nyomja össze a teret és a mosható huzata megfizethetetlen, ugyanis már kétszer is átesett a brutális kávétámadáson, plusz megérkeztek azok a bizonyos kezecskék, amiktől általában azok óvnak bennünket leginkább, akiknek nem fehér a kanapéja, ill. a lakása, plusz azok, akik nem tudják, hogy Emikénk hófehérségben nőtt fel és mindenki túlélte. 😀

Szóval a kanapé szuperül bevált, de hiányzott Glória, a retró kanapé gyönyörű mustársárgája.

Világossá vált, hogy kell egy méretre szabott kanapé párna. A franciák előszeretettel használják, nem azért, hogy óvják az eredeti huzatot, hanem mert szuper jól feldobja az egyhangú ülőalkalmatosságot. A textilen se kellett agyalni: csak a bársony jöhetett szóba. Az egyik magazinban találtam is egy olyat, ami teljesen megfelelt az elképzelésemnek, már csak egy ebben jártas kivitelezőt kellett találjak, mert persze az is egyértelmű volt, hogy ezt a feladatot profikra kell bízni.

Krivarics Ditta (Otthonkommandó) egyik régebbi bejegyzésében volt szó francia párnáról, már akkor kiderült, hogy Anita és Gyöngyi, akik azt varrták, vér profik ebben, csodás dolgokat művelnek kárpitozás terén is, úgyhogy ők nyerték a feladatot. Kb. 1 óra alatt mindent megbeszéltünk messengeren, pontosan tudták mit akarok, a leadott méretek alapján pár hét múlva el is készült a kanapé új, gyönyörű ruhája. 🙂

A poszt kedvéért megkérdeztük a lányokat, hogy készült: A párnákban 1 cm vastag szivacs van, amit egy rétegben körülvettek 2 cm vastag frízvattával. Ezt fedi a bársony. A szivacsnál fontos, hogy magas denzitású legyen, N40-es, kék színűvel dolgoztak. A végén kézzel bevarrták a nyitott széleket és pár helyen átöltötték, hogy a használat során ne csússzanak el a párna rétegei. A szálirányra is ügyeltek, így a kanapé párnái nem dobnak seggest a bársonyon. 🙂

Anita és Györgyi többféle vizuális területen tevékenykednek. Egyik hobbijukból indították el saját márkájukat, a Manohuis-t, amiben szabadon kísérleteznek a kárpitozással. Igyekeznek a megszokott vizuális koncepciók helyett új és vidámabb külsőt adni termékeiknek, amik így meghatározó darabjaivá válnak egy-egy enteriőrnek. Mivel fontosnak tartják a kreativitást és a tudás átadását, workshopokat, magánórákat is gyakran tartanak, amire mi is szívesen beneveznénk egyszer. 🙂

Természetesen a színes kanapé párnákkal nem állt meg a sztori, újabb bútorok, kiegészíők és színek érkeznek a lakásba, pláne, hogy férj is bele van szerelmesedve a retró cuccokba és most újra fellángolt a gyűjtőszenvedélye, hazahozott pár érdekes darabot, mint pl.: a sarokban helyet kapott vintage hifi,

és az Eames házaspár tervezte várótermi fotel, ami egykor a Chicago-i reptéren szolgált…de majd róla, illetve arról, hol találtunk rá is mesélünk egy másik posztban. 🙂

A párnára visszatére, kemény bevetésben volt része, már másnap élesben kapta az újszülöttet; a napi 7-8 büfiztetésből jutott rá is rendesen, de a bársonynak hála, egy folt sem maradt, ugyanis nem szívja be a nedvességet, egy mozdulattal letörölhető.

A szőnyeget is megbolygatta, a barna marhabőrrel nem jöttek ki jól, de amúgy is perzsa kerestetik ide is. A gyerekszobába szántat odapróbálva ez is egyértelművé vált, csak hát nagyobb kell és nem csillagáaszti áron, úgyhogy azért még kell pár kört futni a neten. 🙂

Kövess minket:

Új komment

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.