Napsugár tükör
Egyszer mindennek, ami felkerül a kedvencek listánkra eljön az ideje. Ha nem kapható a boltokban, vagy igen, de méregdrágán, nincs más választás, legyártjuk. A naptükör láttán is mindig kijött a hűha, ez nálunk is jól mutatna, mindenképpen be kell szerezni egyet (vagy többet) gondolat, aztán láttunk néhány “így ránézésre nem is olyan nehéz” csináld magad lelkesítő verziót, csak az a bizonyos “elég a nyálcsorgatásból, most akarom” lökés hiányzott, máig. 🙂
Rengeteg verzió létezik, pinteresten kinéztük a formában legjobban tetszőt. A kerek tükör beszerzése okozta a történetben a “legnagyobb” fejtörést – nekünk legalábbis -, mert biztosan kapható nyolcvan helyen, de sose néztünk utána, lomiból viszont kezünkbe akadt egy fenyő asztali tükör, aminek kikaptuk a közepét, így még keretről – amire a hurkapálcikákat kell ragasztani – sem kellett gondoskodni.
Tehát pálcikából beszereztünk egy adagot a papírboltból, rozzant, kidobásra ítélt képkeretről akasztó is lett, a ragasztópisztoly meg már – annál legalábbis, aki lakber fronton folyton variál – kötelező háztartási kellék, de ha mégsem, 2-3 ezer forintért az is kapható a papíráruk boltjában…csodálatos neon zöld színben is akár.
Mértani pontossággal is ki lehet mérni a pálcikák helyét, mi a jól bevált szemmértékre hagyatkoztunk ismét. Első körben az volt a terv, hogy 4 fő ága lesz a remekműnek, ezt a vonalat követre ragasztgattuk a csodás “napsugarakat”, a bátortalanok amatőr módján és az időmilliomosok nyugalmával ragasztót a pálcikákra pöttyintve precízen, kis kezünket az égési sérülésektől óvva, szépen egyesével.
Másfél óra múlva meg is lett a maga 1 méteres fesztávjával kicsinek nem mondható, így jó nagy falfelületet betöltő malomkerekünk, aminek a formája sem lett az igazi, plusz akárhogy nézzük, mégiscsak kellett volna az a mérés, kicsit csálé lett. 😀
Semmi gond, itt ma napsugár tükör fog lógni a falon, az már biztos, úgyhogy újra sugarazzuk: nem tetsző részek leszed, egy adag pálca különböző méretben levág, jó nagy adag ragasztó már a fára nyom, majd szaporán rakosgat. Ezen a ponton már az sem számít, hogy a forró ragasztóban tapicskolva néhány ujjunkon másodfokú égési sérülés keletkezik, majd elmúlik. Na de ezt továbbra sem ajánljuk senkinek, fő az óvatosság!! 🙂
Következő kör így már csak fél órát vett igénybe. Hogy egységesebb legyen a mű, a natúr pálcikákat barnára festettük, az itt-ott félrecsúszott ragasztó miatt célszerűbb lefújni, de csak akrill volt kéznél, nem baj…
…mert majd átfújjuk, a végeredmény így is nagyon, nagyon tetszetős, imádjuk, kell még! 🙂
fotók: M&A dekor
Új komment