Kedvenc farmer új élete
A klasszikus ruhadarab, amiből – az angol királynőén kívül, rajta valahogy nem tudjuk elképzelni – legalább egy minden ember szekrényében ott lapul. A farmerimádók ismerik az érzést, amikor megkaparintjuk a méretben, fazonban, színben teljesen tökéletes darabot, túlságosan is rövid időn belül válik hordhatatlanná, mert valami fura oknál fogva minden szerkóhoz az megy a legjobban, akkor is ha van még 4-5 farmered. Ezért amikor elérkezik a menthetetlen állapot, a foltozhatatlan vég, rettenetesen nehéz az elválás.
A fenti csoportba tartozók többsége nem dobja ki, kapaszkodik a „hátha jó lesz még valamire” reményteli gondolatba. Általában persze nem lesz jó semmire. 
Esetünkben is bevégeztetett a fő kedvenc pályafutása és természetesen túlságosan fájt a kukába hajítás gondolata, így ment az agyalás mi is legyen belőle. Táska, díszpárna egyéb szabással, varrással járó csodák létrehozása nem a műfajunk, dolgoznánk órákig, aztán tuti valami szörnyszülött lenne a végeredmény.
De hát nincs mit tenni, még hanyagul a szék támlájára hajítva is jól mutat… aztán feltűnt a vázává avanzsált dunsztos üveg, ami attól hogy ágak vannak benne nem lett szebb.
Azonnal előugrott az olló, gatyaszárak lenyisszantódtak akkorára, hogy még vissza is lehessen tűrni, így még jampecesebb (vagányabb, hipszterebb, hogy a 40 alattiak is értsék) lesz az üvegünk.
Nem fűződött nagy remény a végkifejlethez, de annál nagyobb a boldogság, mert tök jó lett… szerintünk.
Nem kellett szabni, varrni, a nadrágszárakba pont belepasszolnak az üvegek, királyság! 
A száraktól megfosztott gatyamaradék is marad…hátha jó lesz még valamire!
…az már tényleg csak véletlen, hogy a limonádéalap áfonya is passzol színben.
Ui…hogy kiderüljön, ki olvassa végig Várjuk azon kreatív alkotók jelentkezését, akik a derékrészből klassz díszpárnát tudnának fabrikálni, van élet a halál után jeligére.
fotók: M&A dekor
Új komment