Tulajdonképpen csak a most aktuális frissítést szerettük volna megmutatni, aztán a fotók közt turkálva jött a kísértés, hogy visszamenjünk a kezdetekig. Közben pedig feltépődtek a felújítás még be sem nőtt sebei, úgyhogy a sztorizáshoz is megjött a kedv.

Négy éve volt a lakásfelújítás és már akkor látszott, hogy a konyha-étkező nem lesz könnyű menet. Annak ellenére, hogy ‘felújított’ ingatlant vettünk birtokba, a fürdő és konyha csontig le lett bontva, hogy megfeleljen az ízlésünknek. A modern konyhai gépek miatt ÚJ (erre még visszatérünk később) vezetékekre volt szükség, a vízcsöveket is át kellett vésni, a padló is igényelt némi törődést és a téglából épített “konyhabútort” sem tartottuk jó ötletnek. A slussz poén az egészben, hogy 2 hónapunk volt minderre és az a kettő is pont karácsony előttre esett.

Mivel mindketten dolgoztunk a férjemmel, muszáj volt generál kivitelezőre bízni az irányítást. Nagy nehezen sikerült is találni egyet, aki tényleg jó fej volt, már azzal is, hogy bevállalta az ünnepek küszöbén az építkezést, de rajta keresztül sajnos sikerült megismernünk a világ legjobb villanyszerelőjét is, a bibi csak az volt, hogy ezt ő állította saját magáról. Ezen a ponton se ártott volna gyanakodni már,  de amikor kiderült, hogy a vízvezeték szereléshez is ő ért a világon a legjobban és még szobafestés mázolásban is jeleskedik, akkor kellett volna leállítanunk az egész műveletet, de akkor már egyrészt nyakig benne voltunk, másrészt karácsony előt képtelenség másik szakembert találni, így választásunk nem igazán volt. 

A flottul lezajlott bontás és törmelék-eltakarítás után jött csak az igazi fekete leves; az építkezés természetesen nem úgy zajlott, ahogy azt elterveztük, pedig még részletes leírás is készült arról, mit is szeretnénk pontosan. Nagyon fájt például, amikor a frissen vakolt falból két helyen is lógott ki a RÉGI vezeték. Nem baj, gondoltam, majd azokra lesz kötve a felső szekrény, vagy polc világítása, erre kiderült, hogy  áram az nincs bennük, merthogy RÉGI SZAR vezetékek. Ezen a ponton kezded el keresni a kandi kamerát, mert egy semmire sem jó, összevissza lógó ronda tyúkbelet vajon miért akarnál a konyhád falán nézegetni? Aztán jött az amikor a mester szépérzéke sokkal kifinomultabb, mint a tiéd. A burkolatként feltett bontott tégla falnál fontos, hogy úgy nézzen ki, mintha csak a vakolat lett volna leverve és az eredeti téglafalat látnánk, ezt a hatást keressük ugye. A bontott téglát három részre szeletelik, hogy fel lehessen ragasztani a falra és hogy rusztikus legyen a felület, a ronda fele kell, hogy kívülre kerüljön a hatás eléréséhez. Természetesen mesterünk kezébe véve a dizájnolást úgy döntött, márpedig ő ocsmány munkát nem ad ki a kezéből, csinált nekünk korrekt, egyenletes dísztégla falat, a szép, vágott felét kivűlre téve.  Amikor reklamáltunk, hogy mi nem ezt kértük, nagyduzzogva leverte és újra rakta. Ezt még be is nyeltük volna, de rá kellett jönnünk, hogy ezek az elcseszett melók a mi zsebünket terhelik, szépen le lett számlázva a fal leverése és újraépítése is.

Szóval kapkodás és agyrém volt az egész, időnk sem volt átgondolni, mi-hol lenne a legjobb helyen, de a bakik ellenére is örültünk, mint majom a farkának, hogy 2014. december 22-én megkegyelmezett nekünk a fűtéstervet engedélyező hatóság, meg a generál-kivitelező, aki a világ legjobb villanyszerelője helyett beüzemelte a háztartási gépeket, így a karácsonyt a frissen lefestett padló miatt még kicsit büdös, a félig összerakott konyhaszekrény miatt kényelmetlen, érintésvédelmileg labilis, de már így is otthonos lakásunkban tölthetjük, egy poroltóval a hónunk alatt. 🙂

Mivel ez az egyetlen helyiség, ahova besüt a nap és hát az a bizonyos tűzhely is itt van, egyértelműen ez lett a lakás lelke és dekorálás szempontjából is a főkedvenc, így kicsit sem kímélve a frissen festett falakat, itt történt az elmúlt 4 évben a legtöbb változás, variálás.

A 3 kiállású függeszték is direkt azért lett választva, hogy majd cserélgetni lehessen a búrákat, a téglafal meg arra is jó, hogy nem látszanak benne a szögelés nyomai, így 3 db 100-as szög akár egy string polcot is elbír – nem kell fúrni, amikor megérkezik a vaterafutár az elemekkel és azonnal látni akarod a falon. A régi, már nem működő orosz hűtő meg semmire sem jó, viszont férj kedvenc darabja, így egy ideig még maradhat. 😀

Szóval elkezdődött a bútorok és kiegészítők vándorlása. Merci egyik kihagyhatatlan vétele folytán egyrészt megismerhettük Juditut, másrészt kipróbálhattam, hogy szép lenne a kerek asztal, de nem túl praktikus a keskeny konyhába.

Aztán jött férj legénylakásából áthozott régi faragottlábú, amit imádtam a kinézete miatt, de sajnos a mérete ennek sem felet meg. 

Közben nagyjából összeállt a konyhaszekrény is, ehhez bő 1 éve kellett, de a mai napig sem tökéletes. Annak ellenére, hogy az IKEA-ban vásárolt szekrényelemeket mi állítottuk össze, a gépek beszerelése, a konyhapult kivágása, a falipanel felfúrása 4 szakit evett meg. A lábazat mindegyiken kifogott, úgy tűnik ahhoz egy külön specialistát kell keressünk.

A padló is megér egy misét. Férjem kitalálta, hogy a fürdőbe, előszobába, konyhába műgyantából legyen a padló,, küszöbök nélkül, úgy hogy az a zuhanykabinba terjeszkedve még a hagyományos csempe burkolatot is kiváltsa, összefüggő homogén felületet alkotva. Találtunk egy céget, 3 nap alatt el is készült. A matt, kézzel felvitt felülett tetszett nekünk de a használat bebizonyította hogy az igénybe vett, mászkálásnak kitett felületek nem birják tartani a ritmust kopásállás tekintetében így ez később a kiöntött, fényes felületű gyantára lett cserélve. Ez utóbbi viszont bevált, még mindig gyönyörű.

Teljesen még el sem készült a felújítás, amikor 2015. novemberében külföldre költöztünk. Hogy ne fizessünk 2 felé, a pesti lakást kiadtuk albérletbe. Így 2016-ban, amikor az IKEA részéről érkezett az ajánlat, hogy befotózná az otthonunkat, nem jó szívvel mondunk igent, hiszen a bérlők miatt nagyon le volt csupaszítva, azok a személyes tárgyaink, amik különlegessé tették az otthonunkat dobozokban várták jobb sorsukat. De természetesen ilyen ajánlatra nehéz nemet mondani, úgyhogy a fotózásra aránylag rácba szedtük egy párnapos hazarohanás alkalmával, de nem volt az igazi. 🙂

Mivel nem tudtuk meddig maradunk Genfben, a kiadás mindig csak 2-3 hónapra történt szerencsére, mert másodjára sikerült belenyúlnunk egy – finoman fogalmazva – tróger párocskába, akik nem csak lenyúltak dolgokat, de brutálisan le is lakták a lakást, így a 3 hónapos rémálom után úgy döntöttünk, többet nem adjuk ki. 

Újra lakhatóvá tettük, visszakerültek a személyes tárgyaink, így 2017-ben a Sweet Living magazin felkérésének már boldogan mondtunk igent és gyönyörű fotók készültek. Külön öröm volt, hogy az Otthon magazinnak is megtetszettek, így abban is szerepelt.

Persze a berendezés még így is, hogy nem lakunk benne folyton változik. Tavaly, egy szép nyári napon, amikor is épp otthon kellett legyek egy ügyből kifolyólag, a világ legjobb villanyszerelőjének életműve az egész házban zárlatot okozva, egy szempillantás alatt hamuvá lett, azaz: a konyhában egy darabon a vezeték kiégett. Hazudnék, ha azt mondanám meglepett a dolog, mivel a mester levonulása után szabályosan vadásznunk kellett az áramot és hiába kértünk segítséget, még a szakemberek sem mindig találták meg. Esküszöm csak akkor lábadt könnybe a szemem, amikor az új mester (aki tényleg ért is a dolgához) kiejtette a rettegett mondatot: sajnos vésni kell!

…és vésett, és néznem és hallgatnom kellett ahogy vésett, és hogy kicsit oldjam a hangulatomat a vésés hallgatása közben a vaterán szörfözgettem és kimondottan jól esett tapaszként a sebeimre (a konyhának meg brutál jól áll) az ott talált retró térelválasztó polc.

Tavaly februárban nagy örömünkre bővült a család. Már a terhesség alatt is több időt töltöttem az otthonunkban, így kiegészült még pár dologgal, pl. megtaláltam az étkezőbe azt a 6 egyforma széket a hetvenes évekből, amiket már kerestünk egy ideje és a lámpaburák is lecserélődtek, így jelenleg színesben pompázik a lakásunk lelke.

Itt tartunk most. A villanyvezetékek most tök pöpecek viszont a konyhaszekrényen még mindig nincs lábazat, a pult is elhasználódott, a megfelelő asztal még mindig körözés alatt áll és a hazaköltözés is lassan esedékes, úgyhogy koránt sincs vége a történetnek. 🙂

• étkező
• felújítás
• konyha
• volt-lett