Már minden fórumon megosztottuk, csak itt nem, ráadásul lassan teljesen elkészül, így ideje részletesebben is írnunk arról, hogy sok-sok évnyi keresés után lett egy kicsi retró hétvégi házunk Velencefürdőn.

Azán lett egy szuper könyvünk is (Callmeyer-Rojkó: Hétvégi házak-nyarlók), amiből kiderült, hogy Dul Dezső tervezte ezt a pillangótetős típusnyaralót, ami a fagyöngy nevet kapta. A miénk egy “lebutított” verziója és ikerház, úgyhogy nem teljesen olyan, mint a könyvben szereplő. Pl. a hatalmas üvegportál fémből készült és nem négy, csak három részre tagolt, plusz az alapterülete is kisebb, kb. 30 m2, ami viszont a mi 3 fős családunknak teljes mértékben megfelel, így az épület formáján egyáltalán nem változtatunk. Ja és violin kulcs sem járt hozzá, nekünk ezek ellenére is nagyon bejött már első látásra is – pláne, hogy pont ilyet kerestünk – úgyhogy egy kisebb tulajdonviszonyokat tisztázó huzavona után végül sikerült megvásárolni.

A hirdetésben szereplő fotókon is láttuk, hogy a belső tér is teljesen rendben van, nincs lelakva, aztán személyesen is megállapítottuk, hogy szuper állapotú, így első körben úgy döntöttünk csak ki- és lefestünk mindent. Beköltözünk, hurrá nyaralunk és majd egyszer teljesen felújítjuk.

Aztán második látásra és teljesen kipakolva (mert nem, nem tartottuk meg a bútorokat sem. Amit az előző tulajdonos nem vitt el, elajándékoztuk.) már más lett a helyzet. Elkezdtük látni a 50 éve sem minőségi építőanyagokból összerakott ház elavult szerkezetét, a hepehupás falakat, a semmire sem jó főzőfülkét és apró folyosót ami egy hátsó bejárathoz vezetett. A plafont borító műanyag álmennyezet sem volt a kedvencünk, összeszáradt bogarak potyogtak a réseiből, muszáj volt megbontani, amivel el is dőlt, hogy jobb lenne most felújítani, mint majd később, amikor már jól belaktuk. Az még hozzá tartozik a törénethez, hogy elsősorban Budapesthez közeli házat kerestünk, az, hogy egy tó is van a környéken, az csak külön bónusz (még akkor is, ha kevés benne a víz), nem kifejezetten nyaralás céljából lett vásárolva, télen is szeretnénk használni, így a fűtés kialakítását is bele kellett tervezni a munkálatokba. Villanyfűtést választottuk, a szerelőnek úgy kellett kialakítania a hálózatot hogy elbírja majd a fűtőpaneleket is és persze a nyílászáróknak is lejárt az ideje, a legtöbbet már ki sem lehetett nyitni és persze a hatalmas fémkeretes üvegportált is rendesen megviselte az idő, egyértelművé vált, hogy mindent ki kell cserélni.

ééés akkor már ha így alakult, kibontottuk az apró konyhafülkét leválasztó falat, a hatalmas beépített szekrényt és a rengeteg ajtót, a vaskos ajtótokokat, amik totál leszűkítették, a nagynak amúgy sem mondható teret.

Szebb lett volna a látvány és egyszerűbb a dolgunk pl. a konyhaszekrény megtervezésénél, ha a kéményoszlopot is lebontják, de azt egyik mester sem javasolta, így az maradt.

A gyors, alig 2 napig tartó bontás után jöhetett a sokkal-sokkal lassabb, bakikban gazdag építkezés. 5 cm-es betonréteggel mindent egy szintbe hoztunk, hogy egybefüggő padló lehessen az egész házban és elbírja a hatalmas, nehéz fém üvegportált, amit már úgy terveztünk, hogy teljesen nyitható legyen a teraszra, még akkor is, ha az az utcafrontra néz. Az már más kérdés, mennyi fejvakarást okozott, hogy így is legyen, végül sikerült.

Amíg gőzerővel dolgoztak a mesterek a házon, a háttérben gyártódtak a nyílászárók és a belső tér szíve-lelke, fél házat betöltő konyha. Mert egyértelmű volt, hogy egy olyan modern gépekkel felszerelt szekrény kell ide, amiben nem csak konyhai eszközöket lehet tárolni, de egységes látványelem is egyben. Találtunk egy mestert, aki meg tudta valósítani azt a vágyunkat, hogy ívesen fusson ki a volt főzőfülkéből a nappaliba, az íves szekrényeken ajtó is legyen, a munkapult is egyben fusson az ívre és minden millimétert ki lehessen használni benne. Az is fontos volt, hogy az ajtók és a munkapult, illetve a falipanel rétegelt lemezből legyen (nem minden asztalos ismeri és gyárt szívesen ebből az anyagból szekrényeket).

Így is lett, már negyedkészen látszott, hogy teljesen odáig leszünk érte, illetve kezdett biztossá válni, hogy nem lesznek nagy bakik benne.

Egy csomó “miért nem halad” idegeskedés, “végre haladunk valamivel” öröm, “azt miért nem lehetett úgy megcsinálni, ahogy kértük” kesergés után nyár végére megérkeztek az új nyílászárók. Végre egyenesek, hófehérek lettek a falak és a hatalmas üvegportál is beépítésre került, aminek az üvegfelületéből a vastag keret sem vett el sokat, sőt nagyobb, mint a régi. Extrább lett volna az egész, ha a mester teljesíti azt a kívánságunkat is, hogy körbe gipszkartonozza a plafonon a fa gerendákat, nem pedig elrejti, de egy viszontagságokkal teli, elhúzódó építkezés során vannak dolgok, amikre az ember egy idő múlva csak legyint és szépen elengedi. Ilyen lett ez is.

Illetve inkább arra fókuszáltunk, amit sikerült elérni, azaz: az új ajtó gyönyörű és teljesen nyitható, így a teraszt hozzá csaphatjuk majd nyáron a belső térhez…ha akarjuk.

Meg arra, hogy a mester műhelyében várakozó csodaszép konyhánk, az összes bele való géppel együtt, végre a helyére kerülhetett és hát annál is klasszabb lett, mint ahogy elképzeltük.

A falipanel (ami olyan fehérre laminált rétegelt lemez lesz, mint a pult) még nem készült el, de mutatjuk, hogy terveztük meg belül. Egy 210 cm magas fagyasztós hűtőszekrénnyel indul, mellette csak 50 cm-es lehetett a pult és a szekrény, de a sarok teljesen be lett építve, alul-felül pakolható. Alul jön a mosogató, alatta a kukát rejtő szekrénnyel, aztán az íves polcos szekrények. Mivel inkább főzünk, mint sütünk, egy kombinált (sütő-mikró) gépet választottunk az IKEA-ból, kevesebb helyet vesz el a szekrényből, plusz már ki lett próbálva egy másik lakásban, teljesen alkalmas arra, amire nekünk kell, illetve a 2-es főzőlap is elég kell legyen egy hétvégi házban, már csak azért is, mert a 4-es el sem fért volna. Egy páraelszívó is kapott helyet, csak hogy a téli főzős estéken is legyen min kiengedni a gőzt. 😀 A kitüremkedő kéményt is asszimiláltuk, kapott egy 20 cm mély szekrényt, amiben majd a fűszerek kapnak helyet.

Konyha fronton már ennyivel is elégedettek lennénk (az apró főzőfülkéhez képest, amiben a rezsónak se nagyon volt helye), minden benne van, amire egy hétvégi házban szükség lehet, még úgy is, hogy sok-sok baráti összejövetelt tervezünk ide. De a kéményoszlop után is van élet, illetve még hely. Gyakorlott háziasszonyként tudjuk, szilvia után a mosogatógép a legjobb barátunk, még egy 3 fős család is minden nap meg tud tölteni egy 45 cm széles 6 terítékes gépet, úgyhogy az lett. Elfért még egy 60 cm-es fiókos elem, illetve még egy 60 cm-es szekrény, ami most fiókos, de mosógép is mehet bele, kialakítottunk hozzá mindent, arra az esetre, ha kellene a kényelemhez. Felülre pedig egy polcos elem került, azzal a jelzéssel, hogy ez már a nappali része inkább, mint konyháé. Vele szemben a kanapé lesz, így ide tesszük majd a rengeteg könyvünk és csetreszünk közül a kedvenceket.

Természetesen mutatni is tudjuk ezt az elképzelést, mert a konyha beszerelése után szinte azonnal megkezdtük a beköltözést, illetve a rendezkedést, az egyetlen működő konnektor segítségével, még hangulatfényünk is lett mindehhez… A függönyt úgy tessék nézni, hogy megvettük a legolcsóbbat, amíg a poros munkák zajlanak és 2 ezer forintért ez most nem tudja a földig érést. Padlóig érő függöny is lesz hamarosan, már keressük az igazit.

Annak ellenére is, hogy a fürdő építése még csak most kezdődött el. Úgy is hatalmas a por bent, hogy kint, a teraszon vágják méretre a csempéket és tele van megint gépekkel, építési anyagokkal, szeméttel az egész. Deee legalább már azt is látjuk, hogy a fürdő is szuper lesz. Egy örök klasszikus fehér mozaikot választottunk az OBI-ból, ami félig felrakva is mellbevágóan gyönyörű látvány (nekünk legalábbis az) és marha jó érzés, hogy már csak napok választanak el a belső építkezés befejezésétől.

Szóval, hamarosan tényeg jöhet a berendezés, amire szintén sok nagy tervünk van, reméljük egy csomó meg is valósul belőlünk, pl. a hálófülkéket magasított ágyakkal szeretnénk beépíteni, hogy tároló is legyen bőven:

Hátsó kertre néző teraszt is szeretnénk majd, amire a nagyobbik hálófülkéből nyíló erkélyajtón tervezünk kijárni, így a házból lesz kilátásunk a kertre is. De azt szeretjük nagyon benne, hogy nincs határidő, nincs mindenre konkrét terv, nem kell kitalálni végleges verziót, olyat, amiben szívesen lakna egy elképzelt valaki, lakberendezési versenyen se indulunk vele, ez csak a miénk, lehet itt-ott hiányos, úszhatunk az árral (na jó, inkább a mesterek csúszásaival, de ebben a verzióban az sem annyira bosszantó). Alakulhat egy-egy bútorral egészen más irányba, telepakolhatjuk olyan kedvencekkel, amik kicsit sem passzolnak egymáshoz. Három szóval: még minden lehet! 😀

Na és a kertben is van és lesz munka bőven, úgyhogy tuti a folytatás. Addig is mutatjuk a volt és eddig mi lett fotókat is.

• átalakítás
• dizájn
• felújítás
• hétvégi ház
• nyaraló
• retró
• retró nyaraló
• volt-lett