Kettő hete van lakva az új (Merci) otthon, ami pont elég arra, hogy megtudjuk, jól működik-e. Először is azzal kezdenénk, hogy az előző lakás(aink)ban szerzett jó és rossz sok-sok éves tapasztalat, valamint az új ingatlan adottságai alapján gyúródott össze a végeredmény. Ment az agyalás rendesen és alaposan àt lett gondolva mi hogyan, hol legyen. A régi lakás legnagyobb problémája a tàrolàs, azaz a tàrolók hiànya volt, úgyhogy itt arra nagyon figyeltünk, hogy mindennek legyen helye. Amit a legjobban szeret az egész család, az a konyhai előszoba szekrény, ami kilőtte azt az előszobát, ami a lakások többségében – még akkor is, ha van helye mindennek – mindig redezetlen, elég csak a kabàtokkal teli fogas. Persze jelen esetben ez annak is köszönhető, hogy egy hatalmas, kizárólag a család használatában álló függőfolyosó a bejárat előszobája.

A sáros, havas cipők, vizes kabátok, esernyők a fedett folyosón maradhatnak száradásig.

A teljes falas zárt szekrényekbe csak száraz cuccok kerülnek, plusz még pár karton ásványvíz is megfér a felöltők alatt.

A táskáknak, kiegészítőknek, cipőknek is bőven van hely, még maradt is pár üres fiók.

Szóval igen, a lakásba egy kis előtéren keresztül egyből a konyhába vezet az út, balra a háló ajtaja, szemben a fürdő és a konyhával szemközti falra felszerelt szekrényben landolnak az épp használatban lévő cipők és kabátok, a hasznàlaton kívüliek a gardrobban pihennek.

Térjünk rá a konyhára, amit a ház asszonya nem idegen (szak)emberek szabályai alapján, hanem szintén a sok éves tapasztalata, főzési szokása alapján alakított olyanra, amilyen. A fehér és àltalàban rendezett főzőbàzisaink miatt mindig megkapjuk, hogy “ja, itt biztos nincs főzés.” Nos, a hiedelmekkel ellentétben napi szinten főzünk és nincs bejàrónő. De a szóban forgó konyha kialakítàsàra visszatérve. Páran hiányolták a páraelszívót (szagokat max egy jó huzat, műszer nem szívja el, ezért nincs is szag-, csak páraelszívó). Egy közel 4 méteres belmagasságú, jól szellőző, felsőszekrény mentes lakàsba szerintünk teljesen felesleges páraelszívót beépíteni. Egyik lakàsunkban sincs, nem is hiànyzik, ezért ide sem lett betervezve csak azért, hogy legyen és vakarhassuk róla azt a zsíros port, amit mi csak hallomàsból ismerünk. Nos, ez sem látványkonyhának készült, sokszor 3 lábosban rotyog az étel a főzőlapon, mégsem csöpög a zsír a csillárról. A páraelszívó (ablak) remekül ellátja a feladatát éés ami a legjobb, a rengeteg fióknak köszönhetően itt is mindennek lett helye.

A sütő felett 2 szekrény maradt üresen és a sarokszekrény is levegős, annak ellenére, hogy kb. 40 pohár és pár nagyobb fazék lett bepakolva, plusz ott van még pár üres Malm fiók.

A főzőlap is teljesen átgondoltan került az ablak alá, a magas szekrény mellé, a mosogató pedig, ami a mosogató gép miatt valóban leginkább csak látványelem most náluk, a gép közelébe. Mivel hatalmas a pult a mosogató és tűzhely közti hely is elégnek bizonyult, bár nem ott landolnak ugye az edények. Talán szintén a fura(?) főzési szokásainknak köszönhetően, az ablakra nem fröccsen rá az étel és gőz sem éri, még akkor sem, ha bukóra van nyitva, hiszen az 50 centis vastag falba van építve, tàvol van a főzőlaptól. Viszont a mosogatóból mindig fröcsög a víz, még a falipanelre is, ezért sem akartuk az ablak alatt és a magasszekrény mellett tudni azt és itt jegyeznénk meg, van ez a bizonyos Szilvia, aki nekünk valóban a legjobb barátunk, sokat segít abban, hogy mindig tiszta legyen a pult. A felesleges edények használat után azonnal mennek a mosogatógépbe, nincs koszos tál, lábos, fedő, ami bezavarna az előkészületekbe. Bennünket így neveltek, így szoktuk meg. Káoszban nem lehet dolgozni. Plusz főzés közben szeretünk kinézni az ablakon, ami egy hatalmas juharfára néz. Szóval az alig használt mosogatótálca és a főzőlap közt folynak a főzési előkészületek és most már tapasztalatból is mondhatjuk, minden kényelmesen elfér. Tisztelettel jelentjük, a konyhai munka a kantinban teljesen zökkenőmentesen folyik! Bundáskenyér volt az első reggeli, ma pörkölt készül nokedlivel. 🙂

Ja, és ha mégsem mennek ki a fránya kaja illatok az ablakon, akkor a lakás többi részét megmenekítik a jól záródó ajtók a veszélyes konyhai üzemtől.

A fürdőszobát a legegyszerűbbre terveztük. A család összes tagja a kádra szavazott, így nem volt kérdés, hogy az kerül beépítésre. Ezen nincs mit ragozni, van kád, mosdó, wc, tároló a fürdőszobai kacatoknak és tároló a szennyesnek, minden stimmel, szeretjük.

A gyerekszobából Emike szinte ki sem dugja az orrát, ez mindent elárul arról, sikerült-e úgy kialakítani, hogy a gyereknek és mindenki màsnak a csalàdban megfeleljen. Màr csak azt reméljük, hogy mindig ilyen tiszta marad. 🙂

A hálószoba először furcsa volt, mivel kisebb, mint amit a régi lakásban megszoktunk. de ez nem tartott sokáig.

A retro komódok egyelőre üresen tátonganak, hihetetlen, de nincs mit beletenni.

A gardrób egy különlegesen imádatos hely. Este ott dobjuk le a textilt, amit köntösre váltunk, hogy a frissítő zuhany után nyugovóra térjünk. A reggeli pancsolás után szintén a gardróbban időzünk. A lakás úrnője sokszor kávéval a kezében, amit a fotelben ülve fogyaszt el, miközben azon morfondírozik, hogy nincs egy rongya, amit felvehetne… 😀

A végére hagytuk a nappalit, 35 négyzetméter gyönyör, aminek a rovására semmi sem mehetett, egy milliméternyit sem lehetett elvenni belőle, mert ebbe a hatalmas nappaliba szeretett bele a család, nem lehet betelni vele. A reggeli napfény és az esti hangulatvilágítás egyaránt jól áll neki és a nemrég tartott születésnapi bulin az is bebizonyosodott, hogy 15 ember is kényelmesen elfér benne.

Sőt, unalmas estéken még egy tollasparti is belefér. 🙂

• 

• 

Végezetül megállapíthatjuk, hogy sikerült egy mutatós, kényelmes, működő otthont kialakítanunk. Minden négyzetcentijét imádjuk és ha újra nekifutnánk sem csinálnánk másképp, mert a lakás a használójának kell, hogy megfeleljen nem másoknak és pláne nem egy szakmai szabályzatnak. 😉

Fotó: M&A dekor