Genfi albérlet a Blikk Nők Otthon & Kert magazinban: a cikk bővebben

Bár az előző számban történt az eset, szerettünk volna bejegyzést készíteni róla és mivel a cikkben szereplő sztori az eredetihez képest nyúlfarknyi lett, itt most azt is pótoljuk, beemeljük a teljes interjút, amiben Ancsa mesél a költözésről és a lakás berendezéséről. 🙂

“2015. szeptemberében, épphogy befejeztük az új pesti belvárosi otthonunk felújítását, hazajött a férjem azzal, mit szólnék, ha másfél évre Genfbe költöznénk, ugyanis cégen belül kapott egy lehetőséget a központi irodában. Épp előtte mondtam fel az ügyvédi irodában, ahol asszisztensként dolgoztam, így nem volt akadálya annak, hogy elfogadja a kínálkozó lehetőséget, novemberben szedtük a sátorfánkat. Másfél évre szólt a megbízás, arra is rendezkedtünk be, aztán meghosszabbították, így már több, mint 3 éve élünk itt. Tartózkodási engedély nélkül Genfben nem lehet lakást bérelni, amíg arra vártunk, az Airbnb segítségével kipróbálhattunk pár lakástípust és környéket mielőtt elköteleztük magunkat hosszú távra (szerződni minimum 5 évre lehet a legtöbb tulajdonosnál, arra is pályázni kell, szóval nem könnyű ugrálni az albérletek között; jobb átgondolni előtte mit akar az ember). Mutatom az egyik pár napra bérelt lakást, itt töltöttük az adventet:

Az 50 m2-es lakás, amiben végül berendezkedtünk, egy a 80-90-es években épült korrekt, rendezett, hangszigetelt társasházban található. Nem tökéletes, de mivel a férjem gyalogtávolságra dolgozik és mert egy óriási park, a tó és egy botanikus kert van a szomszédban, plusz ár-érték-arányban is megfelelt, nem volt kérdés, hogy ezt választjuk.

Olyan lakást kerestünk ami egy studionál több, külön hálószobával és amibe lehetőség szerint a legkevesebb bútort kell betenni mert nem volt kedvünk nulláról felépíteni egy teljes háztartást. A rengeteg beépitett szekrény miatt semmilyen tároló bútor nem kellett, egy franciaággyal, egy kanapéval és egy tv-szekrénnyel költözhető volt az ingatlan (pedig teljesen üresen vettük át). Hűtő beépítve a konyhában, mosó/szárítógépek közös használatban a ház alagsorában.

Eredetileg ugye rövidtávban gondolkoztunk, így nem akartunk nehéz és drága bútorokat, csak olyat, amitől könnyen megszabadulhatunk, ha lejár a megbízás, de azért persze nézzen ki jól. Így (és egyébként alapbútorok tekintetében amúgy is mindig) az IKEA-ba vettük az irányt. Ott szereztük be a konyhai felszereléseket és az alapbútorokat.

Nem kellett sokat gondolkozni, mi hova kerüljön, mivel a konyha a pulttal adott volt, oda csak székeket kellett vennünk, a háló is csak egy ágyat kívánt, a nappalit pedig szerettük volna szellősen hagyni, hogy legyen terünk, ezért választottuk a 2 személyes kanapét és a két szellős polcot.

Imádom a lakberendezést, illetve a lakás dekorálását annyira, hogy barátnőmmel, Mercivel a több éve létrehozott blogunkon napi szinten foglakozunk ezzel. Elég lazán vesszük a dolgot, nem okoz problémát, pl. hogy szétszögeljük a falakat, mert gyorsan le tudjuk javítani, illetve könnyedén átalakítunk bármit, ha úgy kivánja az épp aktuális berendezés. Nem félünk kipróbálni új, szokatlan dolgokat, mások által megunt kidobott tárgyakat beilleszteni. Örömet okoz nekünk a bútorokkal, textilekkel, képekkel, tárgyakkal, formákkal, színekkel variálás. Azt valljuk, a kiegészítőktől lesz otthonos/extra/vagány a helyiség és hát nálunk egy dolog állandó, a változás. Szóval pontosan tudtam, hogy a kiegészítőkkel fogom otthonossá tenni ezt a lakást is.

Először a konyha volt a kedvenc, mert azt azonnal felszereltük, a fa vágódeszkák, piacon talált régi mérleg, konyhai kacatok azonnal belakták és ahogy érkeztek az újabb szerzemények, mindig frissült.

Aztán a háló következett; otthonról hoztam egy indigókék ágyneműt, ami meghozta a kedvemet, hogy a függönyt kékre batikoljam és feltegyek pár képet a falra. Az ágynemű és a képek variálásával a háló hangulata is folyton más, most épp élénk fagyiszínekben pompázik.

A fürdőben a zuhanyfüggöny – ami végre eltüntette a szemünk elől a csodás csempefreskót – indította el a lavinát, majd bekerült egy vagány fekete-fehér szőnyeg és egy bambusz szék a törölközőknek. Mondanom se kell, hogy a fürdőt meghatározó zuhanyfüggönyből is van három, így egy mozdulattal megváltoztatható a helyiség.

A nappali sokáig nem volt az igazi, mert bárhogy variáltam a polcokat, képeket, párnákat, a padló mintája mindent lehúzott és a tv látványát sem kedveltem.

Amikor eldőlt, hogy maradunk még egy ideig, eljött az ideje, hogy eltakarjuk egy hatalmas szőnyeggel a parketta nagy részét. Egy vagány csíkosra esett a választás, amitől azonnal megváltozott az összkép, teljessé tette a teret, ráadásul a gyerek is imád rajta hemperegni. A tv-t pedig “beépítettem” egy galériafalba.

A lakás abszolút nem a mi ízlésünk szerint lett kialakítva és már nagyon ráférne egy felújítás, modernizálás. A konyha elrendezése szuper, de az otthon megszokott fiókos szekrényeink után kényelmetlen a polcos megoldás. A fürdő sír az új szaniterek után, egy szerencsénk van, hogy a zuhanyfüggöny mögött lévő csodás velencei csempefreskót leszámítva semleges fehér. A beépített szekrények sem érdemeltek anno minőségi lapból gyártott ajtókat, így azokra sem jó ránézni. A nappaliban, hálóban lévő parkettának jó a színe, de nem a kedvencünk a mintája, ezért választottunk olyan szőnyeget, ami nagyrészt eltakarja és az egész lakást borító fűrészporos tapétát se választottuk volna soha a falra. Ezeket próbáljuk kompenzálni a szokatlan, mutatós kiegészítőkkel.

Amit viszont szeretünk benne, az a jó beosztása, a nappali utcafronti, egy apró balkonban végződő teljes üvegportál falat, ahogy a konyhát is a hatalmas pulttal, a mindent benyelő beépített szekrények is nagyon praktikusak, a fényben úszó tágas nappali pedig abszolút kedvencünk.

A fő bútorokat (ágy, kanapé, polcok, gyerek rácsoságya) az Ikeában szereztük be. Szeretjük az érdekes kiegészítőket és gyűjtjük is, az áruház letisztult bútorai tiszta vászonként szolgálnak ezekhez. A legtöbb tárgy és kisebb bútorok, mint: dohányzóasztal, székek a piacról érkeztek/nek. A textilekkel a legkönyebb dekorálni, így párnából és takaróból is összegyűlt néhány; az Ikea, H&M és Zara Home kínálatában szoktam csemegézni, illetve ha átkirándulunk francia földre akkor be szoktunk nézni a Maison du Monde nevű lakber boltba.

Bennünket a férjemmel 8 évvel ezelőtt tulajdonképpen a lakberendezés hozott össze. Mind a ketten szeretjük az érdekes bútorokat és kiegészítőket, pláne ha azok a 60-70-80-as évekből származnak. A házasságunk után nem sokkal létrehoztunk egy webshopot ahol retró kiegészítőket, bútorokat árulunk (most épp szünetel, hazaköltözéskor újraindítjuk). Előszeretettel látogatjuk a használtcikk kereskedéseket, piacokat és online is vadásszuk az érdekes darabokat. Reménykedtünk, hogy itt Genfben, vagy a környező francia kisvárosokban is találunk majd pár ilyen boltot, megfizethető régiségkereskedést. A második Airbnb lakásunk egy hatalmas térre nézett és egyik reggel kilépve az erkélyre megláttuk, hogy épp piac van ott. Közelebbről megnézve kiderült, hogy egy hatalmas bolhapiac, ráadásul minden szerdán és szombaton megrendezik. Természetesen a kacatgyűjtők kánaánja egy ilyen piac, 3 éve csak akkor nem megyünk, ha esik az eső, vagy hazautazunk. A legtöbb kiegészítő, kisebb bútor, képek, képkeretek onnan érkeznek a lakásba, ami már nem fér be, az a lakáshoz tartozó alagsori tárolóban landol.

Aztán érkezett a csemeténk, aki nyilván extra megoldást igényel, pláne ahogy nő. Hármunknak már kisebb a lakás, jobban át kell gondolnunk, mi hol legyen. A kúszó-mászó időszakba érkezve a piacon talált szuper iskola székeink, desig foteleink már a tárolóban pihennek, a nyitott polcokat pedig épp most cseréljük le egy biztonságosabb szekrényre.

Ha miénk lenne a lakás, a konyha összes alsószekrényét fiókosra cserélnénk, az ajtókat, csempét és a pult lábazatát feketére festenénk, a mostani műkő munkapultot pedig fára. A falakról eltűnne a ronda, rücskös fűrészporos tapéta, a parkettát fehérre, a nyílászárókat és radiátorokat szintén feketére festenénk. A szekrények nagyon erezett, nyers fa színű ajtókat kapnának. A fürdőt teljesen modernizálnánk, eltűnne a kád, zuhanykabin kerülne a helyére és csak oda tennénk csempét, ahol feltétlenül szükséges, a fal pedig kapna egy jó színt.”

Na, de nem a miénk. Viszont sikerült olyanná tenni, hogy teljesen jól érezzük magunkat benne – az külön öröm, hogy másoknak is tetszik, pl. a Blikk Nők Otthon & Kert magazinnak. Szuper, hogy nyomtatott formában is meglesz az életünknek ez a szelete. 🙂

Kövess minket:

Új komment

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük