Örök téma a lakberendezésben, sokan, sokféleképpen leírták már előttünk, ezért most teljesen más szemszögből közelítjük meg a témát, csak  saját tapasztalatainkra hagyatkozva. Fontos figyelembe venni a ( jó)  szakemberek tanácsait, mégis van pár apróság, ami boríthatja a szabályokat. Elégedjünk meg az olcsó képekkel, nyomatokkal vagy törekedjünk a minőségre? Nos, a napokban olvastunk egy  szuper  posztot.  Nikoletti Petra, a Térkultúra nagyra-becsült bloggere mutatta be az épp aktuális kedvenceit. Ettől mi annyira belelkesedtünk  , hogy azonnal a tettek mezejére léptünk. Festményeket ide, de gyorsan! Merci Anyukája gyűjtötte a műalkotásokat, vegyes a felhalmozott készlet. Van köztük ilyen is, olyan is, de a lényeg , hogy van miből válogatni, nem kell elszaladnunk egy galériába  pár tetszetős darabért.

1960 és 1970 között készült festmények,  anno a pécsi képcsarnokban lettek vásárolva. Számozott, zsűrizett alkotásokról van szó, ez persze  nem azt jelenti, hogy különösen értékesek, de nem is a gagyi kategória.  Kedvencünk  ez a 1968-ban készült Czene Béla kép. Jók a színek, tetszik a téma és ami még különlegesebbé teszi, a kávézó hölgy nagyon hasonlít Merci Anyukájára, szóval ez egy igen  kedves darab. A virág-csendélethez szintén érzelmi szálak fűznek, az volt a tulajdonos legféltettebb kincse .Szóval a képek megvannak, persze ez nem egy Picasso gyűjtemény, de a 200 forintos nyomatoknál jóval igényesebb dekoráció.

Tehát, kezdjük az első szabállyal. Minden lakberendező arra buzdít, hogy ne elégedjünk meg az olcsó fali dekorral ,törekedjünk a minőségre. Mi most erre tettünk egy kísérletet. 🙂

Biztos  lesz akinek ez a verzió tetszeni fog, ez nem is igazi elrettentő példa, nem borzasztóan rossz,  csak  nekünk nagyon nem  jön be. Ezek személyes tárgyak, mégis  idegenül hatnak. Kissé izzadságszagú és erőltetett. Ilyen amikor be akarjuk szorítani azt, amit nem kellene. De vegyük sorba, mi is itt a baj, hiszen általános szabályokat tartottunk be. Személyes kötődés megvan, a képek gyerekkori emlékeket idéznek fel, jó rájuk nézni,  tetszenek és végül: nem pár ezer forintos vackok.  Mégsem működik . Ezzel persze nem azt akarjuk mondani, hogy kövessétek a példánkat, mert minden más rossz , a lakberendezők által oly sokszor elmondott  örök érvényű szabályok totál hülyeségek. Egyáltalán nem erről van szó.  Arra akarunk rávilágítani, hogy minden ember egy külön egyéniség és minőségi lakberendezés CSAK akkor érhető el , ha saját személyiségünknek megfelelően dekorálunk  és nem a mások által előírt elvárásoknak próbálunk erővel megfelelni.  Mi mindent lazán kezelünk, azzal építkezünk, amink van. Csak az jön velünk, ami tetszik, nem számít , ha  nem   a legmenőbb, legszuperebb termék.   Számunkra a lakberendezés nem egy megoldandó feladat, inkább egy érzés. A szabályokra fittyet hányunk és   soha nem tervezünk meg előre semmit. Ahogy esik, úgy puffan típusú, spontán megmozdulásaink  vannak. 🙂 Miért lesz mégis szerethető a végeredmény? Mert soha, de soha nem erőszakoljuk meg magunkat , ami nem megy , azt elengedjük ,bármennyire is szeretnénk. Festményt tenni a falra szuper dolog, igazán különlegessé teszi az adott teret, de amíg nem jön velünk szembe az igazi,  inkább dekoráljunk mással.  Az sem baj, ha az egy olcsó papírnyomat.  🙂 Ezek a képek tök jók és akármilyen  jó ízléssel bírt  Merci Édesanyja, ezek a darabok az Ő kedvencei, az Ő egyénisége érződik rajtuk . Hiába imádjuk őket,  nem tesszük ki,  ebbe a lakásba sajnos nem passzolnak.

Egyelőre maradunk az olcsó nyomatoknál.  A képeket szépen elraktározzuk, teljesen nem mondtunk le róluk. Merci új kihívások elé néz, tervbe vette, hogy egy alapos felújítás után  újra magáévá teszi  gyerekkori otthonát. Teszünk még egy próbát, ha eljön az idő 🙂

A ( nem kínai) nagy fal üres, de már nem sokáig, a nyomtatott képek újból átveszik az uralmat…;)

Fotó: M&A dekor