A farm, ahol a természet diktál
Rendhagyó bejegyzéssel jövünk, ami a természetet, utazást, tudatos táplálkozást kedvelőknek fog inkább kedvezni. Egyébként, ha minimálisan is, de lakberendezéssel kapcsolatos szálak is szövődnek a történethez, sőt, játékkal zárul. 🙂
A lényeg, hogy mindenképpen meg kell mutassuk ezt, a valóban festői szépségű, baranyai faluban található Kaba farmot. Az első látásra is hihetetlen jókedvet, életörömet árasztó fiatal pár teljesen önellátó gazdaságot hozott létre, de kezdjük az elejéről, mert a történetük is regénybe illő, kevés városi ember képes megtenni egy olyan lépést, amire Ők rászánták magukat jónéhány évvel ezelőtt.
Lamine apai ágon guineai, anyai ágon magyar, svájci feleségével Simone-val 14 éve döntöttek úgy, hogy hátrahagyva svájci életüket, a 70 fős magyar faluban lévő nagyapai örökségen farmot hoznak létre. Csupán a szabadság érzése vonzotta őket, mára pedig nemzetközi hírű lett.
Svájcban jó állásaik voltak, gasztronómiában dolgoztak mindketten, de rájöttek, hogy inkább vezetők, mint beosztottak, vállalkozniuk kell. “Magyarország közel állt hozzánk, mert magyar vagyok, sokat voltam itt gyerekkoromban, itt mindig a szabadságot éreztem. Amikor itt nyaraltam a nagyszüleimnél, nem voltak kötelezettségeim, így felnőtt koromban ugyanezt asszociáltam Magyarországhoz. Elhoztam a feleségemet és úgy döntöttünk, hogy vidéken, ahol nagyapám élt és ahol egy házat és kis földet kaptam tőle ajándékba, ott gazdálkodjunk, éljünk, legyünk biokertészek. Úgy láttuk, remekül élnek itt emberek, a falubeliek, akik – bár nincs sok mindenük – boldogok, megélnek. Gondoltuk, mi miért ne tehetnénk ezt meg? Képzettek vagyunk, van honnan indulni, így elkezdtük, akkor még negyed hektáron.”
“Az első évben többnyire cukkinit termeltünk, de öntözni kellett az aszály miatt. Bevallom, kicsit elbizonytalanodtunk, de ugyanakkor meg azt is éreztük, hogy alapvetően jó helyen vagyunk. Aztán jöttek a kecskék. Az az igazság, hogy sok bozót volt a telken és pénzünk sem volt arra, hogy jó minőségű élelmiszert vásároljunk. Emiatt gondoltuk, hogy legyen egy állatunk, ami rendbe teszi a bozótost és tejet is ad. Aztán láttuk, hogy egy kecske nem jó, mert nyájállat, minimum kettő kell…szóval így kezdődött. Nekünk nem volt üzleti tervünk, egyszerűen belenőttünk. Nem tettünk mást, ahogy jöttek a dolgok, azt elfogadtuk.”
“65 anyakecskénk és egy tenyészbakunk van és folyamatosan születnek a gidák. Ez lett a fő profilunk, kecsketerméket gyártunk és abból élünk. Főleg sajtot készítünk, illetve télen vágunk selejt- és hízóállatot, mert hús jellegű kecskéink, birkáink és disznóink is vannak, azt is feldolgozzuk, füstölt árunak. Főleg éttermeknek szállítunk a 40 km-re lévő Pécsre. Ott van még három üzlet, ami helyi termékeket árusít, emellett falusi vendégasztallal is foglalkozunk. Többnyire saját alapanyagokkal főzünk 12-20 fős társaságoknak.”
A cikk forrása: agrotrend.hu / GG.
Lamin ebben a videóban mondja el, hogy is kezdődött a kecsketenyésztés.
“A sajtkészítést a saját konyhánkban kezdtük, azt át kellett kicsit alakítani. Eljött az állatorvos, elmondtuk a mi németes elképzeléseinkkel, hogy mit szeretnénk. Kicsit megmosolyogtak bennünket, ugyanakkor aranyosnak is tartottak. Szóval az Ő tanácsaira átalakítottuk a konyhát, így csináltuk az első két évben a sajtgyártást. Aztán készítettünk egy sajtkonyhát, egy érlelőt, ma profi kistermelők vagyunk a felszereléseinkkel.”
Mielőtt kigyúlna a fény a fejekben, hogy jaaa, én is ilyet akarok, tudnia kell, hogy kemény munkát, teljes embert igényel egy gazdaság fenntartása.
“Igen, sok a munka, de sajnos nem éri meg embert alkalmazni teljes állásban, ahhoz duplázni kellene az állatlétszámot. Ezt viszont nem akarjuk, mert nekünk fontos, hogy név szerint ismerjük az állatainkat. Mi nyersterméket dolgozunk fel végtermékig és mi is adjuk el, csak így éri meg. Ha csak a tejből élnénk, azt nem lehetne fenntartani, 4-500 állatra lenne szükség hozzá. Mindent ketten a feleségemmel csinálunk, mondhatom, hogy 12 állásban vagyunk mindketten, a ganézástól az értékesítésig.”
Ma már felmerül a kérdés, hogy akkor mégiscsak szükséges üzleti koncepció.
“Érdekesen összetett dolog ez nálunk. Én mindenhol egzotikusnak számítok, mert színesbőrű vagyok. Beszélek minden nyelven, ahol éltem – angolul, németül, franciául, magyarul -, tehát mindenhol megértetem magam. Speciálisak vagyunk, szerencsénk van, hogy miattunk is keresik a dolgainkat. Sokan jönnek hozzánk látogatni, beszélgetni és akkor már vásárolnak is. Egy magyar házaspárnak lehet, hogy nem lenne ilyen könnyű eladni a portékát. Mi például nem járunk piacra, mert idejönnek hozzánk a termékért, illetve vannak a felvásárlók. Úgy autentikus a farm, hogy mi dolgozunk rajta. Nyitottak vagyunk, ezt bárki megnézheti.”
Talán már kiderült, hogy a pár az egészséges, tudatos táplálkozás híve, azt is megtudtuk, hogy gondolkoznak erről: “Mi is “normálisan” ettünk anno, de amikor elkezdtünk tudatosan táplálkozni, észrevettük, hogy több energiát kapunk, a tudat is megváltozik, ahogy az utóba is azt az üzemanyagot tesszük, ami arra ki van találva, nem mást. Magunkkal is így vagyunk, de sajnos a boltban azt vesszük meg, amit nekünk adnak. Semmit sem tudunk róla valójában. Sok a preparátum, kevés az élelmiszer. A tej, ami egy hónapig nem buggyan meg, az nem élelmiszer.”
“Városban nőttem fel, Münchenben születtem, de valahogy mindig furcsálltam az életet, amit körülöttem éltek, amit mi is éltünk. Az volt a szerencsém, hogy a szüleim gyakran küldtek a nagyszülőkhöz Magyarországra, ahol találkoztam a természettel. Aztán amikor Afrikába vittek minket a szüleim, ott ugyanez volt – az emberek nem lakásban élnek, hanem kint. Szakácsként tanultam, majd Svájcba jutottam és munkát kaptam a hegyekben. Ez is a természet közepén volt. Ott már tudtam, hogy Münchenben, nagyvárosban nem fogok élni. Simone Alaszkában élt korábban, szülei halászattal foglalkoztak. Ott is vezettem konyhát a természet közepén, szóval éreztem, hogy a természet az én otthonom és minden ember otthona. A természet mindenkire nagy hatással van. A gyerekeken nagyon lehet látni, akik eljönnek hozzánk, teljesen megváltoznak rövid idő alatt. Sok gyereket már nem a tablet érdekel, hanem a szöcskék, amitől a szülő is boldog. Az élet teret adott ehhez mindannyiunknak itt nálunk. Mi is ajándékba kaptuk és csak ezt szeretnénk visszaadni másoknak is.”
Ha ezek után még mindig nem csináltunk kedvet ahhoz, hogy ellátogass ide, a Gasztroangyal már kétszer is forgatott a farmon. Ide kattintva ezt is megnézheted (14.09-nél kezdődik), hogy àtjöjjönk kicsit a hely hangulata.
Utána se kapcsoljatok ki, jön egy szintén baranyai csodás falu, Mozsgó, azon belül Méhesi-Melis Zoltán biogazdával készült interjú, aki szintén régi, jó barát, talán róla is készül majd poszt, mert az Ő története is fantasztikus. 🙂
De, kanyarodjuk vissza a Kaba farmra, ahol a kiscsoportos vendélátás mellett fesztiválozni is lehet, persze ezt is romantikusan, vidékiesen, kellemes mennyiségű létszámmal. Nyári kihagyhatatlan program: Szalmakalap fesztivál
Àllatsimogató, nappal a gyerekek, este a felnőttek örömére.
Na és, hogy jön képbe a lakberendezés? Emlékeztek a Nagy DIY könyv címlapján szereplő fejőszék szőrme borításàra? Igen, az is a Kaba farmról van. 🙂
Könyvről ide kattintva olvashatsz
Végére hagytuk a játék részleteit.
Ha szeretnél nyerni egy kecskegidabőrt nem kell mást tenni, mint :
1, Lájkold a Kaba farm oldalát ( itt megteheted )
2, Oszd meg ezt a bejegyzést
3, Írj kommenetet, hogy te hogyan használnád fel a nyereményt
A játék 8 napig tart. Ma indul, április 21-én fejeződik be. Eredményhirdetés másnap. 🙂
Sok sikert kívánunk mindenkinek!
Simone, Lamine, Merci és Ancsa
Új komment