…avagy az elhagyott leànylakàs új élete. 🙂 

Kilenc éve a szerencse és némi, szerencséhez semmi köze ràhatàssal nem csak baràtok, szomszédok is lettünk, abban a szigetvàri, belvàrosi tàrsashàzban, amiben Merci gyerekkora óta él. Ancsa a szuperül berendezett lakótelepi első, 47 m2-es fészkét cserélte fel/el az öreg, de a 3,7 m belmagassàg miatt is rengeteg lehetőséget magàban rejtő nagypolgàri, felújítàsra szoruló, 54 m2 alapterületű kéróra. 

Talàn elég is hàrom fotó, hogy el lehessen képzelni a megvàsàrlàskori àllapotot. Hogy az új, az adàsvételkor nagyon, a rombolàskor màr nem annyira boldog tulaj igényeinek megfeleljen, a szokàsos nem kellemes vezetékcserés, falbontàsos felújítàs következett. Nem is megyünk bele, mi hogyan ment…ill. nem ment, de azt, amit törmelékhordàs közben (merthogy felszívódott az ezzel megbízott ember) éreztünk, örökre az agyunkba égett. 😀

Mint a legtöbb felújítàs, pàr hónap múlva ez is befejeződött. Legalàbbis a nagyobb része, rengeteg elvarrnivaló szàl maradt, de a gyönyörű fehér falak, meg a működő fürdő maga volt a kànaàn, gőzerővel ment a beköltöző, majd a dekoràló show. Szívesen megmutatnànk az összes variàciót, mert mindegyik vàllalható a mai napig, de valószínűleg senki sem szeretne több kilóméter hosszú posztot nézegetni, csak néhàny régi, nagykedvencet vàlogattunk be. 

Amikor végre (egy év múlva, 2008) padló, azon belül is fehér került a konyhàba, épp a piros kiegészítők gyűltek, feldobta a letisztult fehérséget:

A kezdetektől tiszta volt, hogy a lakás nagyon jó vétel, de arra a különleges adottságára, hogy reggel a nappalin keresztül, délután a konyhaablakon árad be a fény, csak akkor jöttünk rá, amikor már teljesen be volt rendezve, valószínűleg nagyban köszönhető ennek az a hihetetlen jó hangulat, ami már a lakásba belépve  érezhető, fényárban úszik az egész.

Az a vételkor nem volt tiszta, illetve nem is igazán foglalkoztunk vele, hogy a függőfolyosó végén helyezkedik el a kéró, így Ancsa szuper erkélyt, illetve fűszerkertet is kialakított magának.

2010-ben megszületett Merci kislánya, Emike, persze, hogy a szomszédban is kialakult a “gyerek kényelméért mindent” sarok, mer’hogy mi van, ha pont akkor akar aludni egy jót, amikor trécselünk? 😀

egy másik sarok meg mindenki más kényelméért… 😀

Bútorok, színek jöttek mentek, kislányból nagylány lett, aztàn egyszercsak, màr kitudja milyen megfontolàsból, a 70-80-as évek remekre szabott bútordarabjai hozták izgalomba a lakás úrnőjét, aztán el is szaporodtak, mert remekül mutattak a fehér falak közt.

Olyan jól sikerült a rendezgetés, hogy időszámításunk…blogéletünk előtt, két hazai magazinnak is megtetszett Ancsa valóra vált álma,  2011-ben az Otthon magazin-nak:

2012-ben pedig a Lakáskultúra oldalain ment az ötletparádé.

De, magazin megjelenés után is van élet, a rendezgetés folytatódott, festettünk, mázoltunk, lomiztunk, rendezkedtünk…és rendezkedtünk…

Mígnem négy éve beköszöntött a szerelem…

…a családi állapottal a lakhely is megváltozott, a leánylakás szép lassan totál üres lett, mert a fővárosi legénylakás alakult át közös fészekké.

A vidéki lak viszont túl jó volt ahhoz, hogy lakatlan legyen, egy kedves, fiatal pár élvezhette minden előnyét, akik most kiköltöztek, Ancsa pedig úgy döntött, a lakás túl jó ahhoz, hogy ne itt lakjanak, ha hazalátogatnak.

Hja, csak 1500 km-ről elég nehéz berendezni…otthonossá tenni meg pláne az ürességtől lehangolóan kongó lakást. Nehéz…

Kivéve, ha van az embernek egy lakberbolond legjobb jó barátja, aki fogja azt a nem kevés mennyiségű bútort és kiegészítőt, amit ő épp nem használ és fáradságot nem ismerve, pillanatok alatt otthonossá varázsolja a lakatlan lakot, ami szebb és hangulatosabb, mint valaha. 🙂

Nos, ennél már csak az nagyszerűbb, ha a kedvenc otthonába belépve, nem csak szuper berendezés, de frissen főtt kávé várja az utazásban megfáradt, valóban szerencsés tulajdonost. 😉

…de nincs megállás, hamarosan folyt.köv. 🙂