Vigyázat törékeny!
Nem, most nem egy dekorációs kelléket szeretnénk bemutatni, egész más dologról fogunk írni. Alkotói kedv, ez is törékeny portéka, megér egy posztot.
Kezdjük azzal, hogy természetesen nem rátok akarjuk verni az egész balhét, de muszáj ezt a témát körbejárni, mert rajtatok is múlik, hogy ne veszítsük el a lelkesedésünket. Sokan írtátok, hogy “én mindig nézlek benneteket” , ok, de mi ezt nem érzékeljük, nem tudjuk, nem látjuk. Tudjátok elég lelombozó, mikor strand helyett órákat pepecselünk a képeken, blogbejegyzésen és a megosztás után szomorúan vesszük tudomásul, hogy bár biztos sokan nézik, de nem tartanak arra érdemesnek, hogy ezt a tudtunkra adják. Amikor 27 000 emberből csupán 5 ezer ember nézi meg a posztot, az lehet a facebook hibája, DE , ha ötezer emberből csak 30-nak jut eszébe visszajelezni nekünk, értékelvén ezzel a munkát, amit befektetünk, azt már nem tudhatjuk be rendszerhibának. Volt aki megjegyezte, egyszer már lájkolta az oldalt, ezzel letudva az ilyen jellegű “kötelezettségét”. Ti belőlünk, mi belőletek töltődünk, egyikünk sem működik a másik nélkül. Figyeljünk egymásra. Mi minden tőlünk telhetőt megteszünk, de nélkületek nagyon nehéz ezt ugyanolyan lelkesedéssel végig vinni, amit már úgy megszokhattatok tőlünk. Ti vagytok nekünk az üzemanyag, mint ahogy az autó sem megy benzin nélkül, mi sem tudunk 100%-osan működni töltőanyag nélkül. Tegnap átnéztünk pár lakberendezéssel foglalkozó blogot és láttunk átlagos képek mellett több száz lájkot sok kommenttel kísérve. Uborkaszezon ide vagy oda, élt az oldal. Nem szeretnénk magunkat túlértékelni, de alul sem. Ha nemzetközi vonalon is tudtunk bizonyítani, az azért már csak jelent valamit. Azt mondtuk, elég, lépni kell. Ha őszinték akarunk lenni, és miért ne akarnánk, ez ránk nézve sértő. Tegnap sok-sok visszajelzés érkezett: jók vagytok, ne hagyjátok abba, igényünk van rátok.
Ma szeretnénk válaszolni! Ti is jók vagytok, ne hagyjátok abba, mert nekünk is igényünk van rátok!
ui: ” A csúcs mindig az, amit az ember annak érez” Szakály György
Kommentek
Molnár Andrea
Kedves Merci és Ancsa! Nagyon szeretem a Facebook oldalatokat, és nagyon örültem, mikor a blog is elindult. Sokat köszönhetek nektek és még pár bloggertársatoknak, Szentgyörgyi Katának-Kicsiház, Krivarics Dittának-Otthonkommandó, Nikoletti Petrának-Térkultúra, hogy ma már más szemmel tudok nézni a világra. Inspiráltatok, hogy utána nézzek stílusirányzatoknak, festőknek, művészeknek, dizájntörténetnek, el tudjak rugaszkodni a megszokottól, a Magyarországon "trendi" dolgoktól. Fejlődött a látásmódom, megtaláltam a magam stílusát, tudom, hogy milyen otthont szeretnék. Napi szinten követem a dolgaitokat az Instagramon, és itt is, de nem vagyok az a likeolós típus. Kommentet is írnék, de visszatart, hogy más sem ír, meg az, hogy hátha azt gondoljátok, "mit írogat ez mindig ismeretlenül". Az nekem is feltűnt, hogy az összes blognál roppant kevés a komment. Pár éve egy-egy bejegyzés alatt 20-30 is volt, most csak pár vihart kavart poszt alatt látok kommentet. Ennek nem tudom mi lehet az oka, pedig szerettem azokat is elolvasni, sokszor nagyon tanulságos volt. Szóval, ha csak ez kell a boldogsághoz, akkor ígérem, hogy likeolok és írok is néha. Köszönöm, hogy dolgoztok értünk, sok sikert a munkátokhoz, klassz, amit csináltok, szóval hajrá! Üdv: Andi
Dóczi Mercedes, Takács Anikó
Köszi Andi! Kezdjük azzal, hogy soha ne tartsd magadban a véleményed csak azért, mert egyedül vagy. Valaki elkezdi és jönnek utána a többiek, így alakul ki a kötetlen beszélgetés, ami nem csak bennünket, benneteket is szórakoztat. Örömmel olvastuk, hogy megtaláltad a stílusod, tudod mit akarsz és ebben nekünk is részünk volt. Nyissunk egymásra, a világra, hagyjuk el a megszokottat és ne foglalkozzunk a szabályokkal. Látod, már most is beszélgetünk, nem vagy ismeretlen. Ha mondanivalód van számunkra, mondd ki! Bárhol, bármikor, mert mi biztosan örülni fogunk neki! Üdv, Merci, Ancsa
Turi László
...
Kovács Csilla
Sziasztok! Szerintem egy csomó ember nem is gondolja, hogy ez egy interaktív dolog. Én minden nap várom az új bejegyzést tőletek, de főleg a blogot nézem, nem a fb-ot, így nem is gondoltam, hogy ez ilyen fontos nektek. Elolvasom a bejegyzést, imádom a rengeteg fotót (itt külön megköszönöm!), de általában nem görgetek lejjebb, mert tartok attól, hogy az oldal betölt egy csomó kéretlen reklámot, amit gyűlölök. Bocsi, ezentúl jobban figyelek erre és veszem a fáradságot egy kattintás erejéig. Csak így tovább lányok! Üdv: Csilla
Dóczi Mercedes, Takács Anikó
Köszi Csilla, jó, hogy itt vagy! :)
Dóczi Mercedes, Takács Anikó
Köszi Csilla! <3
Emese
Szívemből szóltatok. Az én üzemanyagom abszolút kifogyóban van, mert mivégre csinálom, ha több ezer látogatóból alig látom hogy tetszik valakinek?! :-( Nektek viszont hajrá, imádom az ötleteiteket a stílusokat amiket varázsoltok nagyon inspiráló! <3
Dóczi Mercedes, Takács Anikó
Köszi Emese, nagy öröm, hogy a nevetekben is szólhattunk! <3
Vadász-Szatmári Zita
Sziasztok, hát én is a "csak blogot olvasok" kategóriába tartozom, viszont azt nagyon lelkesen. Nem tudom mikor találkoztam először veletek, (de már pár éve az biztos), csak álltam és néztem, hogyan lehet ilyen fehérségben élni? Tuti, hogy nem is használjátok a lakást, csak dísznek, aztán ahogy olvasgattam egyre többet, rá kellett jöjjek, hogy ejnye-bejnye első benyomás, már megint megtévesztett, vagyis lehet így élni. Azóta már nekem is van fehér bútorom, nem is egy. És most költöztünk új lakásba, ahol majdnem minden fal fehér, és a fürdő fehér metrocsempével van kirakva....hát ezt csak nektek köszönhetem (és Szentgyörgyi Katának). A zuhanyzóba amikor gondolkodtam, hogy milyen zuhanyföggőnyt vegyek, akkor egyből itt kezdtem keresgélni, mert tudtam, hogy volt több ilyen cikketek. Még nem tartok ott, hogy képkeretek felkerüljenek a falra, viszont már most gondolkodom, hogy személyes fotók kerüljenek-e (ami közelebb áll hozzám), vagy ahogy nálatok is van, inkább más képekkel dekoráljak... Majd ha kész a lakás, akkor szívesen küldök nektek fotót :) Amúgy mindig csodálom a rendet amit látok nálatok, csodálom, hogy milyen könnyedséggel festetek át bármit, és nagyra értékelem, azt hogy mertek mások lenne, amit büszkén vállaltok. Köszönöm, hogy vagytok, mert sokat tanultam tőletek. :) Folytassátok mindenképp :)
Dóczi Mercedes, Takács Anikó
Köszi Zita, nagyon jó érzéssel tölt el, hogy szereted, amit csinálunk. Köszi! A fotókat várjuk! :)
Gabi
Az internet 0. napjától netezek, de először kaptam lebaszást, hogy nem like-olok. Őszintén szólva soha semmit nem like-olok és soha nem hallottam, hogy azt kell vagy "illik". Most jól elszégyellem magam, illetve nem. Nézek akkor mást, végülis végtelen számú bámulnivaló van az interneteken és amíg nem kell fizetni a levegővételért IS, azt gyorsan kihasználom. Én azért úgy tudom honorálni szokták a szolgáltatók a kattintásszámot, én pedig fizetek az internethasználatért. Tudjátok van az a hasonlat a véleményről és a segglyukról. Nos szerintem ezt tovább lehetne fejleszteni, hogy mindenki azt fosik ki a netre amit akar és mindenki önként lép abba a fosba, amibe akar. Egyik sem kötelező.
Dóczi Mercedes, Takács Anikó
Húú, ez aztán a komment. Van valami furcsa abban, mikor valaki paprikás hangulatban akar jópofa lenni, ez mellé társul némi fogalmatlanság, Itt ez az értelmezhetetlen mondat: "Én azért úgy tudom honorálni szokták a szolgáltatók a kattintásszámot, én pedig fizetek az internethasználatért." Ha jól értjük, te kattintasz, a szolgáltatótól pedig árad hozzánk a lóvé? Ekkora baromságot még életünkben nem hallottunk, pedig az internet 0. napjától netezünk. Senki nem fizet nekünk semmit, neked sem kell, soha nem is kellett. Sőt itt sem kellene lenned, ezt a "kedves" hozzászólást is megspórolhattuk volna. Gabi, te önként léptél abba a bűzös tócsába, amibe jelen pillanatban is toporogsz. Hogy te is értsd: azért sz@ros a lábad, mert lesz@rtad! Látjuk, hogy vicces próbálsz lenni, csak szólunk, nagyon nem megy ez neked. Tudod, nem mindegy, hogy az emberek veled röhögnek, vagy rajtad, de írhatnánk azt is, hogy nem mindegy, hogy az okos hülyéskedik vagy a hülye okoskodik..
László Gyöngyi
Húú!???????????
Trixa
Sziasztok! Én azon (szerintem) kevesek közé tartozom ,aki nincs fennt a facebookon(igen ,és élek..DD ) de a blogot mindig megnézem,és csalódott vagyok,amikor nem látok új dolgot .Egyszerűen annyira jó nézni,hogy van aki nálam ezerszer bátrabb ,és mindent amit éppen kitalál,meg is valósítja! Szeretem a stílusotokat,és a fehéret is!!!Jobban igyekszem majd,és nem leszek rest írni kommentet!!
Dóczi Mercedes, Takács Anikó
Köszi Trixa! Értékelni fogjuk a belénk fektetett energiát, sok új képpel igyekszünk meghálálni! :)
Gabi, egy masik
En is regota olvasom a blogot, nagyon szeretem, habar nemigen valositottam meg semmit az itt leirtakbol, csak neztem, mi hogy alakul hoseinkkel, mint egy kedvenc folytatasos sorozatban. Nem is irtam hozzaszolast. Szerintem azert, mert sokan, fokent akiknek ez nem szakmaja, azt gondoljuk, a lakberendezes, atalakitas nem egy olyan tema, amin vitatkozni lehet. Sokunknak nincsen stilusa, hanem masoket nezzuk es abbol meritunk. Csupan az elismeres kifejezeseert pedig amugyis olyan ritkan nyitjuk ki a szankat, sajnos.
Dóczi Mercedes, Takács Anikó
Igen, ebben tökéletesen egyetértünk, Gabi! Köszi, hogy itt vagy! :)
VKK
Sziasztok! Nem mondom, h a kezdetek kezdetétől olvaslak benneteket, de minden bejegyzéteteket elolvastam, és minden egyes új bejegyzést nagyon várok! Nem vagyok a fészen, úgyhogy lájk ott nincs tőlem. :-) (Viszont ide már kommenteltem párszor... Imádom nézni, h hogyan változnak a különböző stílusok szinte hetente nálatok, és én is megpróbálok ellesni pár dolgot. Igaz, a kisérleteim nem mindig sikeresek... plusz a férjemnek jó az ízlése, így én nagyon labdába sem rúghatok. A kreativitásomat többek között a ti kreativitásaitokban élem meg. :-)
Nea
Mindig várom az új anyagot, nagyon inspiráló a munkátok. Kommentelni nem nagyon szoktam mobilról, gépen pedig ritkábban nézem a blogot. Amiért nagyon tetszik a blog, hogy olyan tereket formáltok, amelyek a saját életteremhez hasonlóak. Azokra a kihívásokra mutattok példát, ami nekem tényleg kihívás, hogy valami szépet és jót hozzunk ki belőle. Szóval remélem, sokáig folytatjátok még. :) Kiemelném a bébivel kislakásban című projektet, ez nagyon-nagyon bejött. Kilátástalannak láttam a helyzetet, de lett remény általatok. Azt továbbra sem tudom elképzelni, hogy a takarítás hogy megy nálatok... :)
Dóczi Mercedes, Takács Anikó
Köszönjük szépen a kedves szavaid, örülünk, hogy tetszik. Hogy takarítunk? Pont úgy , ahogy mások, felporszívózunk, felmosunk és néha még port is törlünk...:)
Majláth-Püspöki Tünde
Kedves Merci és Anikó! Én sajnos még csak nemrég találkoztam a bloggal-amikor Wein Krisztina munkáit ábrázoló képeket keresgéltem a neten -, s végtelenül megörültem, amikor azt a sok szépséget, vagányságot, fiatalos stílusú enteriőrt találtam a blogotokban. Pont ez az, amit kerestem! Több lakberendezős oldalt is szoktam nézegetni, de számomra ez felülmúlja valamennyit. Azóta kevés szabadidőmben olvasgatom a bejegyzéseket, lenyűgöznek a képek, s már az "ujjlenyomatotok" is ott van a lakásunkban, próbálom leutánozni ami nagyon tetszik. Köszönöm nektek, hogy megosztjátok azt, ami bennetek van!! ?? Lelkes követőtök: Tünde
Dóczi Mercedes, Takács Anikó
Szia Tünde! Köszönjük szépen a kedves szavakat, nagy boldogsàg olvasni a soraidat, illetve hogy ennyire inspiràl, amit csinàlunk! Köszönjük, hogy velünk tartasz, igyekszük még sok jó dolgot megosztani veled! :) Üdvözlettel: Merci és Ancsa