Mivel sok az összejövetel, egy ideje màr körözés alatt àllt a megfelelő méretű és formàjú asztal a teraszra. Volt néhàny próbàlkozàs, de mindegyikkel akadt valamai bibi. A tàrsashàz padlàsàra feldobàlnak a lakók ezt-azt, ott figyelt fel Merci az ovàlis szépségre. Szerencsére a tulajdonos épp nem tudott vele mit kezdeni, úgyhogy hajlandó volt megvàlni tőle. Viszont a padláson sötét volt,  a színét nem lehetett beazonosítani, így a levonszolàs utàn a kezdeti öröm kicsit lelankadt, a barnànak ez az àrnyalata pont nem jön be. Igen, sok régi bútor kapott ilyen (nekünk) förtelmes sötétbarna színt, de ez mit sem változtat azon a tényen, hogy nem a kedvencünk. Ez az oka, hogy kevés antik cucc van a lakàsainkban. Szép-szép, meg lelke is van ésatöbbi, de ha sokat felhalmozunk, a sötét, nehéz bútorokból, nyomasztó lesz az  összhatás. 🙂 Volt még egy probléma, az asztallap mérete, hat szék befogadàsàhoz kicsi. Na, de ez màr nehéz feladat, mesterember kell hozzà.

Tibi jött, asztal ment.  Már másnap beindult a mikorleszkész asztalosok réme zaklatás. 🙂 Hatásos módszer, röpke másfél hét múlva Tibi közölte a jó hírt, elkészült a munka.

A kérésünk az volt, hogy legyen lecsiszolva és a lap,  ami eredetileg 136 centi volt, minimum 170 cm kell hogy legyen. Végül kapott egy szép tölgy 175 centis pöpec tetőt, amivel semmi más dolgunk nincs, mint hagyni, hogy az őszi-téli időjárás, ill. a használat egy kicsit patinásabbá tegye, de a lábak, jaj, hát ez így nem lesz jó. Nagyon nincs szinkronban a tetejével.

Ez bizony nem lett rendesen lecsiszolva, muszáj volt nekiugrani…

Nem véletlen, hogy a mester megunta, ez nagyon gánya nehéz meló.

Minden szuper, de egy valami hiányzik, kell a lakk.

Volt-lett…

És íme az őszi dekoráció. Hol a fa, főnök? 😀 

Amint látjátok van még egy kis meló.  😀 Ha végeztünk  a fahordással dekorálással azonnal  folytatjuk. 😀 

fotó: M&A dekor