Erre a munkára nagyon büszkék vagyunk, nem is a végeredmény miatt, hanem a folyamat ahogy az egészet összeraktuk.  Nagyon bátran indultunk neki, pedig pénz az megint nem sok volt rá. Mikor a tulajdonos azzal a kéréssel fordult hozzánk, hogy a bezárt virágboltot szeretné újra üzemeltetni és a segítségünkre lenne szüksége, megkérdeztük mennyi a büdzsé, hogyan gazdálkodjunk, a válasz kicsit meglepett: “ja, pénz az nincs,  de a raktárban sok szép régi bútor várja, hogy életre keltsétek”. Hmm, mindig spórolnunk kell, de ez azért egy picit más, nehéz dió. Ötlet legyen, aztán a többi megy magától, na persze, mintha az olyan egyszerű lenne. 🙂 Hogy miért is vállaltuk mégis? Mi motivál ilyenkor? Maga a feladat. 🙂 Persze más oka is van. Például az, hogy Merci Édesanyja, aki már nincs köztünk, szerette ezt a boltot, szerette a tulajdonost, aki mindig  maximálisan segítőkészen, kedvesen irányult felé. Nekünk ez sokat jelent, ez önmagában elég ok, de van más is, ami ilyenkor beindít.  Egy városban élünk, kisváros, jó lenne, ha ez emberek segítenék egymást. Szeretjük ezt a várost és a lakóit is, úgyhogy nagy szavak helyett inkább tettekkel bizonyítjuk, hogy így is lehet(ne), segítünk, rajtunk ne múljon a boldogság. Baráti szívesség volt egy helyi vállalkozónak, aki abban a pillanatban ez ügyben csak ránk számíthatott. Mi vagyunk a pénz nélkül is megoldjuk varázslók. 🙂

Hát, nagyjából ezek voltak az okok, amiért ebbe a lehetetlennek tűnő küldetésbe belevágtunk, amit persze azóta sem bántunk meg. 

Sajnos előtte fotónk nincs, de biztos elhiszitek, hogy siralmas állapotok uralkodtak, különben nem kellett volna megcsinálni. 🙂 

Leltárba vettük a hátsó raktár tartalmát: 2 db lábas kád, régi ajtók, lécek deszkák, létrák, egy “ezeréves” pult (amit akkor is felhasználtunk volna, ha van pénz a projektre), bontott tégla, pár csetresz, apróság, néhány használhatatlan lom. Ez a készlet, illetve kb. 80 000.- Ft áll rendelkezésre, aminek a felét a létrához levágatott fa polcok és a térelválasztó függöny el is vitte. Ebből kell új életre kelteni a virágboltot, valamint berendezni az üzlethez csatolt másik helyiséget, ahova a megrendelő kis kávézót, cukrászdát képzelt el, mindezt a maradék 40 ezerből. Ami kell: asztalok, székek, pultok, textilek….és még sok más, ami nincs. 🙂

A kristálycsillár az üzlethez tartozott, ezzel már sokat spóroltunk és az irányt is be lehetett lőni vele. 🙂 Ez egy régi, nagy belmagasságú, gyönyörű gipszstukkós polgári lakásból kialakított üzlethelyiség, ezeket az adottságokat  figyelembe kellett venni, még akkor is (főleg akkor), ha ilyen szerény a költségvetés. Tehát bekerült az ócska, de szuper, fiókos pult, fölé a régi ajtó egyik szárnya, amire kampókat szereltünk fel a szalagoknak és  a virágkötészethez használt egyéb dolgoknak. 

A polcok pedig a létrákból lettek kialakítva. A tulajdonos részéről felmerült a raklap ötlete, de ezt rögtön megvétóztuk, jelenleg Magyarországon a lakberendezés terén raklap túltengés van, ezt nem fokoznánk, igaz, hogy  létrás ötletből sincs kevés, mégis inkább ezt a megoldást választottuk, azért azt halkan megjegyeznénk, ha a pénzünk több, másképp oldottuk volna meg, de a szükség nagyúr, üres zsebbel ne finnyáskodjunk, ugye. 🙂 A létrákat lánccal lógattuk fel és, hogy ne mozogjanak, csavarokkal a falhoz rögzítettük. Ancsa gardróbjáról leszerelt  függöny  egy kis raktárt takar. Sajnos a városban meglévő méterárú bolt nem mindig tudja az igényeinket kielégíteni, ilyenkor mindig a sajáthoz nyúlunk, mert ugye a feladatot a legjobb tudásunk és nem a lehetőségeinkhez mérten oldjuk meg. 🙂 A polcok megvannak, mehetünk tovább.  

Az egyik lábaskádat kettévágattuk, belül szürkére, kívül pirosra festettük, kibéleltük vastag szivaccsal, így a virágcsokorra váró vevők pihenő kanapéja lett belőle. Ez nem saját ötlet, sok helyen láttuk, mindig meg akartuk csinálni, itt volt a lehetőség, most éltünk vele. 

Gondolkodtunk a régi pult lecsiszolásán, de ehhez már szakember kellett volna….de az nem volt a hátsó raktárban. 😀 

Az ejtőzős sarok, ahova a párnákat megint csak a saját készletünkből adományoztuk.

 

Mivel tudunk még olcsón de látványosan dekorálni? Hát persze, hogy matrica felirattal. Pár ezer forintba került, ami még belefért. 

 

A másik lábas kádat csak lefestettük, a tulajdonos ötlete alapján a vágott virágok edénye lett.

A másik ajtó a csetreszes polc főlé került, funkciója nincs, itt már csak dísz.

 

 

A virágbolt nagyjából megvolt, ennél többet pénz hiányában nem tudtunk tenni, de a végeredménnyel, a tulajjal együtt, meg voltunk elégedve. A “szemétből” építkezés, pláne ha muszáj, nem is olyan könnyű. 

Amikor rátértünk a kávézó kialakítására, a rendelkezésre álló lomok mennyisége is apadt. Egy kupac bontott tégla és még egy fehérre festett ajtó marad. A pultnak a régi ajtó lett az eleje, az oldala pedig a tégla. Az ajtóról, hogy igazodjon a virágbolt kopott ajtódíszeihez, le kellett marni a festéket.

Szakember hiányában ezt a csodás feladatot Mercedes kartársnő nyerte meg. 😀

 

Tudtuk, hogy magával a berendezéssel, ami különböző színű és típusú székekből állt, nem lesz ütős a végeredmény, így a színekkel kellett látványos végeredményt produkálni. Így a pult melletti ajtó is az izgalmas, figyelemfelkeltő, rikító piros színt kapta. 

Közben persze, lassan, de biztosan kezdett összeállni a pult.

Egy két kiegészítő a falon, lécekből fabrikált képkeret és olcsó poszterek.

A székeket és az asztalokat az utcánkban lévő lomiban, illetve saját raktárunkban lőttük és festéksprayvel felturbóztuk, szürkék és ütős pirosak lettek.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Sajnos az élet úgy hozta, hogy a bolt újra zárva van, mi ennek ellenére jó érzéssel gondolunk vissza, ha újra neki kellene futnunk, biztos, hogy nem haboznánk… 😉

További munkáinkat megnézheted : itt és itt és itt és még itt is. 

fotók: M&A dekor