Ennek a komódnak története van. A 80-as években Merciék otthonát díszítette egy retro szekrénysor elemeként. Mivel Merci édesanyja is folyton újított, festett és rendezgetett (az alma nem esik messze a fájától) , gondolt egyet és a szekrénysort elemeire szedvén minden egyes résznek új külsőt varázsolt. Ez a komód akkor lett piros, ami azért abban az időben ( is)  elég merész dolognak számított.  Bármennyire is odavoltunk érte,  be kellett látni, hogy ez a szín elég kötött, kétségtelen, hogy nagyon izgalmas látvány a fehér nappaliban, mégsem volt sokáig tartható…

 

 

A sorsát senki és semmi nem kerülheti el, hát persze, hogy fehér lett. 😀

Most  fehér-arany korszak van. Teljesen nem lehet fehér,  az sok.  Ha csak a lábakat színezzük, az kevés, ez így pont jó lesz.

Maszkolószalaggal kijelöltük a határt.

A csodafesték 🙂

Ahogy  a szomszédasszonyunk mondaná: ENNYI! 🙂

 

Maradt egy kis festék, hát fújtunk tovább. 🙂

 

Ennek a posztnak a komódról kellene szólnia, DE , a tükör próba nem maradhatott el, ahogy a fotó sem erről az idegölő tevékenységről.

Talán nem bánjátok ha ezt is megmutatjuk. 🙂

 

 

Na, de  térjünk vissza a komódhoz…

 

 

 

Bianicon képeit itt nézheted meg. 

 

 

 

Fotók: M&A dekor